Hali!

Üdvözlök minden erre tévedőt.
Jó régen nem gépeltem ide semmi számottevőt, bár bevallom néhányszor rápillantottam a statisztikára. Meglepően tapasztalom, hogy annak ellenére, hogy egy tetves szót sem írok mégis eléggé látogatott az oldal, hehe. Köszi, na!

De ha már amúgy is erre járok akkor beírom röviden és tömören, hogy milyen két érdekes spanyol filmmel találkoztam. Hogy igazán pontos legyek az egyik félig amcsi. Ja és ne feledkezzek meg az Inception-ről sem (Eredet) mivel nagy port kavart és én sem szeretém kihagyni, pláne az Avatar után nem lenne szép tőlem, mivel nagyon bejött szintén.

Szóval a 2 spanyol film:

1. Halálos tézis (Tesis)

Ez a film egy igazi thriller, amitől beszarik rendesen az ember. A sztori elég alap. Videókorszakban vagyunk és a főszereplő nőnk az erőszakból írja szakdogáját. Persze keres igazi erőszakról szóló filmeket, de ezek tiltottak, mígnem sikerül találnia, de ekkor kezdetét veszi egy furcsa gyilkosság sorozat, ami egyértelműen a titkos filmhez kapcsolódik. Persze a hősnönk nem bírja ki, hogy ne járjon az ügy végére. A film jól felépített és tényleg para. Akik szeretnek izgulni azoknak kifejezetten ajánlom, de persze ne számítsunk amerikai felhajtásra. Ez egy kis hátsóajtós ijesztgetés, de annál inkább beszaratós.

2. Intakto

Ez egy izgalmas szintén thrillernek mondható, de inkább selytelmes film. Egy olyan furcsa elméletről szól, hogy ha valaki szerencsés és megérintik akkor elveszik a szerecséjét. Szóval nem szabad senkihez sem érni és akkor egyre nagyobbá válik a szerencsénk. Vagy mégsem? Ezt a gondolatot járja körül a film. Miközben érdekes alvilági és titkos játékokat mutat be egy fiatal srác szemén keresztül. A fő ellenpólust Max Von Sidow játsza, aki a nagy szuperszerencsés ember. Ő a háttérben mozgatja a szálakat. A film végére persze szemtől szembe kerülnek és a kérdés már csak az, hogy kinek nagyobb a szerencséje! Mindenféleképp érdekes alapötlet és megvalósítás. Főként a meghökkentő játékok, amiket a szerencsére "vadászó" emberek játszanak, hogy bizonyítsanak. Bogár para, bekötött szemmel, hátrakötött kézzel erdőben futás és autópályán átrohanás szintén bekötött szemmel stb... Jó szórakozást!

3. Eredet (Inception)

Igazából írhatnék oldalakat és regényt, hogy milyen jó és milyen rossz ez a film, de nem fogok. Egy érdekessége van, hogy nagyon jó alapötletre épül. Épp ezért mindenkinek látnia kell, hogy megértse, kitalálja és agyaljon rajta, mert nem az a lényeg, hogy azt mondja valaki ez jó film, mert ez nem csak ennyi. Ezt tényleg látni kell.

Nekem az alapötlet azonnal megnyert. Álomban vagyunk és próbálunk megszerezni iinfókat. Hát ez már alap. Azután a képi megoldások is nagyon tetszettek. Bár néhol jobb is lehetett volna, de sebaj. Az örök maximalistát nehéz meggyőzni. De ettől függetlenül nagyon alaposan ki lett találva a sztori. Az ok-okozati felépítés is nagyon tetszett, hogy miért is kényszerül rá Cobb (Leonardo DiCaprio), hogy véghezvigye a szinte lehetetlen üzletet. Az időzítés lehet, hogy nem pontos és párszor más értékeket mondanak, de összességében jól össze van hangolva a filmbeli szintek közti kapcsolat.

Én nagyon örülök, hogy Christopher Nolan áll a film mögött. Szerintem ideje volt kicsit hagynia Christian Bale-t, mert nekem nagyon úgy tűnik, hogy a közös alkotásaik nem sikerülnek kifejezetten jól. Persze most mindenki lehurrogna, hogy így a Batman sötét lovag, meg úgy. De valljuk be, hogy ott Heath Ledger Joker-e vitte a pálmát és nem Batman ultramély brummogása.

Visszatérve az eredethez (hehe ;) ) Azt azért negatívumként kell megemlíteni, hogy annak ellenére, hogy álomvilágban vagyunk nem igazán csinálnak a szereplők semmilyen álombéli csodadolgot. Például alap lenne egy igazi Dragonball féle tűzgolyó egy jó kis Kame-hame ordítással. (nemtom, h jól írtam-e) Vagy mondjuk egy kis repülés vagy valami. De sajnos semmi. Mindenki a földön rohangál és amikor Ellen Page merészel érdekeset alkotni, még le is osztja DiCapriccsó, hogy az sok lesz. Hát nemtom. Minimum egy zsebből előhúzott minigun-nal szétaprított városnegyed elfért volna a film egyik szegletében, ha már 2 és fél órás, nem? Meg azért az is fura, hogy 40-50 évig tespedni a limbóban és csak francos kocka épületek jutnak eszükbe? Elég fantáziátlan tervező-házaspár volt DiCaprio és Marion Cotillard.
De mielőtt valaki azt hinné, hogy le akarom húzni a filmet, ez nem igaz. Minden ilyen dolog ellenére, nagyon magával ragadó, lenyűgöző és izgalmas filmről van szó. Minden szereplő és karakter nekem nagyon tetszett. Főleg a kémikus fickó, Dileep Rao, ő nagy arc volt. Aki meg kifejezetten dícséretet érdemel az Joseph Gordon-Levitt, aki eddig nem nagyon volt a köztudatban, pedig szerintem megérdemli. Ajánlok is itt egy nagyon jó filmet tőle, ami szintén krimi/thriller lehet The Lookout (magyar címét nem tudom). Persze mellettük Tom Berenger is tetsztett és a többi karakter is. Nagyon jó választás volt miss Page is, mint építész. Abszolút találó.

Szóval én minden percét élveztem a filmnek és remélem így lesz vele mindenki. Jó sokat fog vitatkozni a barátaival, hogy mi miért és hogyan történt. Ez is egy alapmű szerintem a mai filmek közt, pláne, hogy az elmúlt években igazán jó filmek eléggé hiányoztak.

pá

A great logical 3D mind game!

Egy nagyon tuti 3D logikai játék!

Bloxorz

Küggyétek!

A nyilakkal lehet mozgatni a kockát. Vannak kapcsolók "O" lapos fele is bekapcsolja, és "X", amit csak a teljes súlya. A kapcsolók új felületet adnak vagy vesznek el (ki-be). Van teleport, ami két kockává szedi a téglatestet és a space-el lehet váltani köztük; külön is mozoghatnak, de ha egymáshoz érnek összeáll újra a tégla. Hajráf!

Technikai megoldások:

Úgy gondolom, hogy ennél a filmnél duplán kijár, hogy meséljek a megvalósításáról. Míg egy Égető bizonyítékot (Burn After Reading), ami szintén fantasztikus, azért nézünk, hogy a szokásos környezetünkben lássunk egy lebilincselő és meghökkentő történetet; addig az Avatarnál az szokásos történetért ülünk be, amit hihetetlen látványvilágon át mutat be nekünk a film.

Igen láttam már 3D-s filmet, igen láttam már akciót, akkor ez most mivel jobb? Mindennel. Sokszor az a bajom filmekkel, hogy nem használják ki a technika által adott lehetőségeiket. Épp pár nappal korábban néztem meg otthon az Utolsó állomás 4. részét 3D-ben. Igen van piros-kék szemcsim :). Semmi nem volt, gyenge. 1-2 brutális haláltól eltekintve, aminél repült egy gumiabroncs vagy cső lehett látni a 3D pozitívumait, de a film nagy része egyáltalán nem erre épült. Egy szokásos horror volt sok vérrel, mint annak a rendje. Ez igaz volt a Jégkorszak 3. részére, ahol a film felénél lepődtem meg az első jeleneten, ahol végre éreztem a T-Rex fogait a szememben. A film felénél… pfff. Visszakanyarodva igen, az Avatar végre kihasználja a technikát. Olyan szögekből vették a filmet, ahonnan élvezhető/érezhető a 3D. Tényleg az éreztem, hogy ott ülök a katonai eligazításon és, hogy a növényzet szinte az arcomat simítja, ahogy elhalad előttem. Végre úgy fókuszált a kamera, hogy lekövethetted a személyeket a teremben és a tárgyakat. Nem csak elkapkodva repült vagy kinyúlt valami a kamerába, hogy arcba csapjon: Néda 3D! Dööö!
Finoman, de élvezhetően volt megkomponálva. Nekem átjött, hogy a filmes csapat kitett magáért és minden részletet aprólékosan kidolgozott, hogy tökéletes legyen. Itt kell, hogy kiemeljem, a film nagyon hasonlított a World Of Worcraft-hez. Ez nem akarom se negatívan, se pozitívan kiemelni. Szeretem a szerepjátékokat és sokat játszottam a Warcraft játékokkal is és a Starcraft-tal is, igaz nem WOW-oztam. De jól tudom milyen. Tíz éve, amikor elolvastam az első M.A.G.U.S.-os regényt A Renegátot, ami ha jól tudom a legsikeresebb közülük, már a fejemben volt a megvalósítása. Szinte éreztem a hideg szelet átcsapni a térkapun, ami a történetben volt. Kirázta a hideg a bőrömet, amikor olvastam, hogy a álcázó öltözet, mint egyfajta élőlény rákúszik a viselőjére, aki egyesül vele asztrális síkon. Ilyen dolgok villantak be ennek a filmnek a nézése közben is. Így képzeltem el egy fantasy-t, így kell megcsinálni. Ez a módszer. Peter Jackson egész jól összehozta a gyűrűk urát és a Harry Potter világ is élvezhetőre sikerült. De az Avatar barátaim, az mindent aláz. Ha valakinek a Gyűrűk ura technikailag eddig a legjobb volt és mondjuk 10-ből 10-et adott, akkor erre adni fog 30-at! Aki szereti a Star Wars-t annak ez a film szintén ott fog ülni a szívében. Engem elragadott és 2 és fél órán át gyönyörben áztatott.
Igen a film nem rövid. De nem is hosszú. Unalmasnak meg egyáltalán nem nevezném. Bár az én társaságom egyik tagja szerint az volt, had jegyezzem meg, hogy ő akkor épp 24 fenn töltött óra után volt bőven. Sajna Móni nem tudta élvezni. Nem könnyű film. Főleg látványra. Igen unokatesóm is mondta, hogy fél óra után bekönnyezik az ember szem, mert meg kell, hogy szokja a 3D-t. Hát igen, ez van. De sima filmként szerintem fele ennyire sem élmény, pláne nem monitoron vagy tv-ben. Mindazok, aki csak így fogják nézni, azoknak lövése sincs, de halvány lila fogalmuk sem, hogy mit hagytak ki. Egy élményt, olyat, ami tv vagy monitor sosem ad vissza. Ezt a filmet moziba készítették, ott is kell megnézni! Kétszer!

Mivel a zenére nem emlékszem ezért tudom, hogy jó munkát végeztek és sikeres medret adott a filmnek. De lehet, hogy ha újra hallom, akkor felismerem majd. A hangok hibátlanok. Minden színész kitett magáért, hogy az ő része is jól illeszkedjen a teljes egészbe. Persze ismerve Cameron módszereit tudom, hogy ő jó rendező és jól vezeti a színészeket. Minden karakter jól ki volt találva. Nem voltak vicces figurák és elhúzott fölösleges párbeszédek. Mindenki épp annyit mondott, amennyit csak kellett. Eleinte furcsák bizonyos dolgok és a rossz előérzetem miatt feltűntek: Jake videó-naplózásai. De szerencsére semmi értelmetlen funkciója nem volt. Nem tér ki a film fölösleges részletekre és nem pöcsöl. Belevág és mindent megmutat.

A tájak és állatok

Az idegen bolygó gyönyörű. Milyen is lenne. Ezzel nem arra akartam célozni, hogy minden bolygó szép, ami filmben van, hanem arra, hogy tökéletesen meg volt valósítva. Elhittem minden mozzanatát, állatokat, növényeket, lebegő szigeteket. Gyönyörű és félelmetes állatok lakják a dzsungelt. Egyediek, mégis hasonlóak a földiekhez. Persze ebbe is bele lehet kötni, de én hiszem azt, hogy ha egy állatfaj méretei hasonlóak mondjuk a kutyákéhoz, akkor hasonlóan is fognak viselkedni, támadni. A növényzet is gyönyörű. Világító színpompás virágok és ki tujda mik lepik el az erdőt, amit mi együtt ámulhattunk főhősünkkel. Vágtázó paripák és sárkányszerű repülő állatok, akiket meg is lovagolnak. Persze lélegzetelállító tájak közt. Sajnos én most nem fogok leállni és helyszíneket mesélni, mert azzal betelne egy könyv is. A film lényegessége a látvány, így újra csak ismételni tudom magam: Nézzétek meg moziban!

A harc

Így a 21. Századra rákaptak a filmesek, hogy kapkodós követhetetlen és kamera-rángatós jeleneteket készítsenek. Valakinek az a benyomása, hogy azért megyünk moziba, hogy rosszul legyünk, kifolyjon a szemünk és fogalmunk ne legyen mi is történik. Szerintem nem. Az Avatar akció jelenetei jól kidolgozottak és követhetőek. Nincsenek benne vad kamera mozgások és jól bontakozik ki az esemény a szemünk láttára. Tudjuk, látjuk, érezzük, hogy Cameron és csapata jól tudják, hogyan kell összehangolni egy harcjelenetet; legyen szó légi összecsapásról vagy földi küzdelemről. Én kifejezetten örültem, hogy nem volt sok belassított jelent sem. Ez is olyasmi, amivel könnyedén meg lehet ölni egy akció ütemét és jól használva pedig kihangsúlyozni a lényeges eseményeket. Hibátlan!

 

Az is nagyon tetszett, hogy gyorsan kapcsoltak a szereplők, amikor szükség volt rá. Nagyon zavaró tud lenni egy filmben, amikor a karakter zavarodottságát elhúzza a rendező és már nem idegesen „kapkod” a figura, hanem bénázik időhúzásért. Értelmes lények tudnak gondolkozni és felismerik a szituációkat is. Ez is jól el volt találva, mikor a főhősnőnk felteszi a maszkot a főhősünkre, hogy ne fulladjon meg.

Még annyit írnék, hogy köszönöm, hogy sikerült egy újabb gyöngyszemet alkotnia James Cameronnak. Úgy vélem erről szól a filmművészet és még sok hasonló sikert kívánok neki a jövőben. Remélem ezt a filmet példaként, de pontosabban nem is kell remélnem, mert tudom, hogy példaként fogják emlegetni. Inkább abban reménykedek, hogy a mi „kis” Magyar regényeinknek is egyszer lesz filmbéli változata, ami hasonló minőséget tud majd megmutatni, mert a potenciál meg van bennük, csak tényleg jó legyen.

Befejezésül a filmből idéznék, hogy egy kicsit nyálas is legyek: Látlak téged, lássuk egymást is! ;)
 

Szóval a sztori:

Új bolygó szép és nagy, tele sok ásványi anyaggal és élőlényekkel. Nolám hol talál bányásznivalót a vállalat? Az őslakosok faluja, egy óriásnagy fa gyökerei, alatt. Persze ők primitívek és állatiasak, felesleges élősködők a bányászcég szemében. Ezért is fogadtak fel zsoldosokat, hogy sikerüljön őket modern kommunikációs eszközökkel költözésre bírni. A szellemvilágba. Egyszerű gondolkodásmód az egyszerű katonáknak és céges főnöknek (Giovanni Ribisi), akiknek semmi sem számít. De persze ott vannak a tanítók és egy érdekes módszer, ami a békés megoldást próbálja elérni. Sigourney Weaver játsza, az Avatar program vezetőjét, akik azon vannak, hogy kapcsolat jöjjön létre a két faj között. A főszereplőnk Jake Sully (Sam Worthington), akiről eddig nem sok szó esett, egy tolókocsis katona. Igen jól hallottátok egy nyomorék, de ő katona és kell a pénz a lábakra, szóval ő mindent megtesz és nem szövegel fölöslegesen.

Az Avatar program lényege, hogy hibrid lények elméjével egyesülnek az emberek és így az ő testüket irányítják. Az Avatarok egy az egyben a törzsi faj egyedei, de nincsen saját tudatuk és nyitottak egyetlen elme befogadására. Azéra, akire formázták. Jake azért is alkalmas erre annak ellenére, hogy nem tudós, mert épp olyan a DNS-s, mint az ikertestvérének, mint tudjuk. Szóval a közkatona örül, mert jó valamire. De amikor „bekerül” az Avatarba azonnal ráérez és boldogan futkároz, mint egy kisgyerek. Ez a fajta szellemiség segít neki és persze a katonai kiképzése, hogy túléljen a vadonban és kapcsolatba kerüljön az őslakókkal. Akik persze egy az egyben indiánokra hasonlítanak és úgy is beszélnek és élnek.

Engem nagyon megfogott ez a része a történetnek és örülök, hogy ezt mutatta a film, ami a Pocahontas is. Egyensúlyban a természettel, harmóniában élni. Élvezni az életet valójában és gyönyörűségében. Mivel egy idegen bolygón vagyunk, ezért nagyon élvezetes Jake szemén keresztül megélni újdonságként eme fantasztikus bolygó lényeit és működését. Hihetetlen fényekben pompázó növények és furcsábbnál furcsább állatokat látunk. De egy vadon az veszélyes és megkell tanulni élni benne, nem csak berontani, mint egy idióta a gettóba. Jakenek sikerül összebarátkozni a törzs egyik tagjával Neytiri-vel (Zoe Saldana), aki mint kiderül a törzsfőnök lánya persze. Ki más lenne. De nem baj, szeressük mi a jó romantikus történeteket, tele kihívással és küzdelemmel. Abból kapunk is eleget az egész film során.
Persze, ahogy halad a film Jake egyfajta kettős ügynökként, mindkét oldalt bővel ellátja információval, de közben egyre jobban elmerül a vonzó és gyönyörű világban, ahol a spiritualitás és a harmónia dominál, ahol önmaga lehet, ahol megbecsülik, ahol járhat a saját lábán.

Ahogy említettem itt a spiritualitás egy felsőbb szinten jelenik meg. Az ősfa, ami a szent helye az őslakóknak, minden információt megtart, amit csak „elmondanak” neki. Különleges kapcsolatot tudnak létrehozni a bolygó lakói a hajukon keresztül. Tudom ez így hülyén hangzik, de ezt én egyfajta megfogható realizációjának tartom a mi Földünkön lévő spirituális kapcsolatnak. Ezt mutatja be a film. Mindenki egy. Mi lények egyet képezünk a környezetünkkel és ez a fajta szent kapcsolat hiányzik a jelenbeli életünkből, amit a profitvágy megöl folyamatosan. Ki kéne ezt nőni a kisgyerekes „elveszem, amit akarok” hozzáállást és felelősségteljesen élni. Ez a fajta tudati kapcsolat segít, hogy „lovat” és „sárkányt” találjon egy harcos magának. Így a két lény tudata egyesül és kollektívan működnek egységben. Ahogyan egy lóval is meg kell barátkozni, hogy érezze, hogy bízol benne és tiszteled.

Visszatérve a történethez, a céget nem érdekli holmi humbug és fa és élet. Nekik a nyersanyag kell. „Ide vele, elvesszük, mert azt mondtuk!” És el is veszik.  Ezért összeáll a sereg, hogy elpusztítsa a fát, ahol él a törzs. Persze Jake segíteni próbál és óva inti az őslakosokat, hogy meneküljenek, de aztán a sarkára áll (a tólókocsis, LOL) és összehozza a törzseket, hogy megállítsák az elnyomó katonákat. Nagy akciójelenet, ahol mindenkinek megvan a maga kis csatája. Jól kidolgozott és követhető. Persze sikerül, ami most igenis helyén van. Itt az ideje, hogy rendbe rakjuk a szétkúrt természetet és felfogjuk a dolgok menetét. Nekem nagyon tetszett, hogy Jake „megkéri” az élet fáját, hogy segítsen és az erős spirituális kapcsolat miatt sikerül hallgató fülekre lelnie. A fa segít az állatokon keresztül és közös erővel megvédik magukat.
Persze, hogy a meghatódás i-jére felkerüljön a pont, Jake átköltözik az Avatarja testébe, az ősfa segítségével. The End.

Szóval a történet röviden tömören ennyi, de persze, aki ismeri a kocahontaszt az ezt tuti kiszúrta. De ahogy azt korábban is mondtam, ilyen remaket elfogadok bármikor. Hibátlan és erről szól a feldolgozás és maga az alkotás. Néha jobban sikerül a feldolgozás, mint az eredeti. Ilyenkor belátjuk, hogy nem volt baj, hogy megcsinálták, ugye? Plusz az üzenete is elég aktuális, mint mindig. Az egyensúly a természettel az most alaptéma és úgy gondolom, hogy még ha nem is tartjuk nagynak a filmet, mert más az ízlésünk, még elismerhetjük, hogy az üzenete létfontosságú. Védjük a természetet, hagyjuk már a háborúzást és öldöklést. A problémák megoldhatók, ha azzal foglalkozunk, hogy megoldjuk őket. Itt az ideje, hogy felébredjünk és tegyünk értük!

Kis kitérő:
Még egy magávalragadó érzés öntött el a film nézése közben. Az hogy mennyire mozognék. Igen, amikor Jake fut és kezdi kitanulni újdonsült testének képességeit. Kihasználni fizikai adottságait. Én is mentem volna a világba, természetbe kalandozni. Nagyon hiányzik az életemből, hogy jobban kapcsolatba kerüljek a világgal. Szerintem ez nem csak rám igaz. Otthon ülünk és punnyadunk, satynyulunk el egyre jobban. Persze vannak sokan, akik edzenek és fittek, de igazából az sem praktikus/természetes fittség. Persze tudunk futni és emelni, de ezt tudjuk is hasznosítani a mindennapokban. Vannak bizonyára, akik igen, de többnyire nem. Olyan kényelmes kis életet élünk, hogy ki se mozdulunk, mindent megtalálunk az interneten és ezzel be is érjük. Nem tagadom az internet jó dolog, szinte a legjobb, főleg ha kommunikációra és információ megosztásra gondolok. De eléggé gyenge kalandpotenciállal bír. Menjünk, mozduljunk, tegyünk! Ne csak ücsörögjünk. Akik ismernek most biztos röhögnek, hogy ezt pont én mondom, de higgyétek el nekem, nem fogok örökké gép előtt ülni. Egyre jobban kikristályosodik bennem a mozgás fogalma és ezt minden értelemben értem. Mozdulni akarok. Ki a hétköznapokból, otthonról. Világot látni tapasztalni, hogy én is tudjam milyen érzés megülni egy igazi lovat. Látni fantasztikus tájat. Érdekes ételt kóstolni, vagy más emberekkel beszélni. Mindig is kíváncsi voltam, csak féltem. Kezdek egyre kevésbé félni. Nem olyan hosszú az élet és ha végig parázzuk úgy egy elég szar horror-t élünk le. Én pedig egy izgalmas kalandra akarok majd visszaemlékezni, hülye poénokkal és jó barátokkal szerte a világban. Emberek vagyunk, miért nem találkozunk többet. Alig vannak határok és mindenhová el lehet már jutni. Ideje mozdulni!
 

Folyt. köv.

Előszószerű

Mivel sikerült 4 oldalnyit írnom, így inkább 3 részletben kerül föl eme film klitikája. Gyó szórakovzást! ;)
 

AVATAR

Aki ismer, tudja, hogy nem finnyáskodok ha valaki el akarja mesélni egy film élményét sztoriját stb. annak ellenére, hogy még nem láttam. Eddig egyetlen ilyen film volt, ahol elrontódott az élmény (mivel nem hibáztatom a mesélőt) a Másvilág. Sajna le lett lőve nekem a poén, így nem volt olyan meglepő a vége. Aki még nem látta annak egyszer legalább ajánlom. Na de térjünk vissza.

Ennél a filmnél, mint a Lost sorozatnál is (amit még mindig nem kezdtem el, de tuti megnézem mind) kértem mindenkit, hogy ne mondjanak semmit. Nem akartam, hogy mások véleménye megfertőzze ezt az élmény. Pont olyan volt, mint a Mátrixnál. Semmit sem tudtam és még a Trailer sem árult el semmit, szóval igazi nyers élmény volt, olyan, amiért a moziba járunk.

Az élmény:

Hetek óta vártam, hogy összejöjjön az ideális alkalom, hogy megnézhessem az Avatart. De mindhiába. Mint utólag kiderült, nem kellett volna szarakodni, de így legalább 100%-ig saját élmény volt. Barátnőm „elküldött” a barátaival, mert titokban ő már látta, de nem akarta, hogy kiakadjak, hogy nélkülem nézte. Okos volt. A lényeg, hogy tegnap Január 7-én én is beültem a moziba, felvettem a 3D-s szemüvegem és készre vágtam magam az életem eddigi legjobb filmjén.

Igen, nem fogok kisebb jelzőt használni rá és nem érdekel, hogy sokaknak semmi extra nem volt egy látványos filmnél. Nekem a 2 és fél óra elröppent. Heccből néztem az órámra és nem is emlékszem, hogy mikor, mert leszarom. Engem a film az első pillanattól az utolsóig magával ragadott. Kitátotta hatalmas 3D-s száját bekapott, jól megrágott és kiköpött az eufória fellegeibe. Ahol most itt lebegek kellemesen. Tuti még egyszer moziban én ezt mondom!

Ez egy látni kell film. Mérfőldkő a modern technika és filmezés terén. Ahogyan azt James Cameron meg is mondta előre, hogy ő ki akarja használni a mai technikát fullosan. Megtette. Ennél profibb animációt még nem láttam. Mozgás látvány akció. Igazi színészek, vagy animáltak, csodás tájak és fantasztikus teremtmények, bármi is legyen: porfi!

Történet és egyebek - Spoiler!!!

Sokan nem tartják jó sztorinak, mert túl sok hasonló történet volt már az évek során és, aki nem most ült be az első filmjére az bizonyára találni fog hasonlóságot ezzel azzal. Főként egy mese lesz, ami kapcsán megállunk, a Pocahontas. Igen az alapsztori ugyanaz. És akkor most le lehet állni és kötekedni és lehúzni Cameront, hogy nincs egy ötlet sem a tarsajában. Hát igen, egy modern remake, idegen törzzsel, bányászokkal és zsoldos katonákkal. Akkor én ilyen remake-ket bármikor megnézek, még többet ilyet, vagy jobbat. Aki szerint ez csak egy szar koppincs akkor az csukott szemmel ült a moziban. Pláne 3D nélkül szerintem semmi extra tényleg. De amikor te is benne vagy és szinte megérintenek a növények az erdőben, akkor rádöbbensz, hogy egy fantaszikus filmbe léptél.

A bejátszások közt volt az új Alice csodaországban, Tim Burton úgy víziója, ami szintén csak 3D-ben lesz az igazi. Bárki bármit mondjon, nekem bebizonyították a fent említett emberek, hogy ha filmből van szó bennük nyugodtan bízhatunk, hogy szétrobbantság az agyunkat egy fantasztikus élménnyel.

Egyensúlyozós játék :)

Hát nem semmi!

Hajráf! Ki meddig jutott!

link

Balance Game

Go For It!

How far did you got?

2008.03.13-a nap, amikor elindítottam a blogírást, mint hobbit, vagymit. Így 1 év, 2 hó és 10 nap után jó látni a fejleményeket.

Elég sokan nézegetik és akadt néhány komment is. Tudom ritkán írok és mostanság elég rég jelentkeztem. Sajnos filmek terén is le vagyok maradva. De akkor most kapok az alkalmon és bepótlom magam egy kicsit majd késöbb.

Szóval annak ellenére, hogy nem minden nap tobzódok itt a blog.hu-n azért nézegetik az emberek, amiket bepötyögök az oldalra, yeah! Próbálok mindig képeket is rakni a sok szöveg közé, hogy ne legyen se túl nyers és lehessen mit kötni a szöveghez. Vagy filmek esetén legalább lehessen látni a postert.

Akkor most két olyan filmet említenék meg, amik tökéletességükkel fogtak meg. Persze nem azt mondom, hogy ezeknél nincs jobb film, de azt mindneki tudja, hogy az európai filmek általában jobbak az amcsiknál és ez most engem nagyon megfogott.

Timecrimes (időbűntények) és A fantomlakó

Eredeti címeik: Los Cronocrímines és a El habitante incierto.

Mindkét film nagyon érdekes és egyedi történettel bír. Mindkettő nagyon jól használja a film adta lehetőségeket és az alkotók nem félnek elmenni olyan mélységekben az emberi viselkedésben, ami már kicsit ilyesztő, de valóságos. Egyszóval thriller.

Timecrimes:
Ez a film az időutazásból adódó kavarodásokat mutatja be, innen kezdve már nem is akarok többet mesélni a történetről. Ami inkább fontos és kicsit technikai, hogy az eddigi filmek, amik időutazásról szóltak mindig generáltak valamilyen hibát. Ez a film nagyon jól van kitalálva. Az én elképzeléseim szerint hibátlan időutazásos szemmel nézve. Elég fordulatos és kalandos film, ami egyszerre elgondolkodtató és ijesztő. Még egy kicsit humoros is, még ha csak morbid szintes is.

A fantomlakó:
Ez a film szintén egy férfiről szól, akit elhagy a barátnője. Majd ezekután arra lesz figyelmes, hogy valaki mintha mászkálna az óriási házában. Mivel nem igazán meri megosztani ezt a dolgot az ex-barátnőjével és még a rendőrők sem találnak semmit, a férfi az örület határása sodródik. Ezután elég furcsa és szokatlan dolgokat tesz az egyébként sem kifejezetten szociális férfi. Persze a filmnek van csattanója, de én inkább újra technikai elemekre hívnám fel a figyelmet. Olyan képi és filmes elemeket használnak a alkotók, ami szerintem nagyon széppé és könnyen érthetővé teszik, ezt a kissé zavaros filmet. Szintén sötét hangulatú és néhol rémisztő film, tökéletes thriller.

 Öszintén szólva én mindig is a thrillerekért bolondultam azóta, hogy láttam Micheal Caine egyik filmjét (azt hiszem a Dressed to Kill). Azt hittem egy időben, hogy a horror filmek is tetszenek, mert véresek, meg ijesztőek, de aztán rájöttem, hogy csak azok akarnak lenni. Valahogy az, hogy a gyilkosnak tudom a nevét/arcát és tudom, hogy egy furmányos ember, mint pl. Hannibal Lechter. Sokkal félelmetesebbé teszi, mint az, hogy egy fekete csukjás valaki fel alá rohangál. Mindenki meg csak attól fél, hogy levegye a fehér maszkját lsd.: Sikolyok. Persze mindnekinek más jön be. Azért az idegenes és szörnyes filmek engem is megmozgatnak, például a Jelek (Signs) és a Terror Bolygó (Grindhouse: Planet Terror), de pont jó helyre tévedtem, mert Tarantino filmje a Grindhouse párosból egyszerre Thriller és Horror, Kaszkadór Mike-kal: Halálbiztos (Death Proof). Aki nem látta az nézze meg mihamarább, mert mindkettő nagyon állat film. Én pontosan ilyennek képzeltem azokat a gagyi 50-60-70-es évekbeli horrorokat csak még nem volt rendező és technika, hogy ilyenek legyenek. Egyszóval profik!
 

Akinek van valami drámai dolga, mondanivalója

vagy csak le akar döbbenni az nyugodtan

nyomkodja ezt a fantasztikus "találmányt"!

www.dramabutton.com

LOL :D

köszi Levente! Majd veszek egy sört...

Megnéztem egy filmet és azt kell, hogy mondjam, hogy megijesztett. De örülök, hogy láttam, mert felnyílt a csipám. Ez a film a:

Zeitgeist

Igazából nem mondok azzal újat, hogy a média, a kormányok és a nagyvállalatok folyamatosan átbasszák a fejünket, mert akinek van egy kis esze az ezt jól tudja. A probléma azzal van, hogy semmit sem teszünk ellene. Valójában én sem tudom, hogy mit kéne tenni. De egy dolgot igen. Belém chippet nem fognak ültetni ezt tudom. Ha eljön az a korszak, ami már sajnos nincs olyan messze akkor én lépni fogok.

Ettől függetlenül nem aggódok, mert tudom, hogy mindig a megfelelő döntéseket hozom az életemben. Azért jutot el mindig oda ahol vagyok. :))) Számomra az a fontos, hogy hányan leszünk azok, akik felfogják, hogy mi is történik és nem félünk majd tenni az ellen és kiharcolni saját szabadságunkat. Nem mint egyének, mivel az mindig is megvolt és megvan. Hanem, mint faj! Igen, emberi faj!

Mindig is furcsáltam azokat, akik megkülönböztetnek ilyen vagy olyan embereket. Manapság már próbálom szállóigévé alakítani azt, hogy a valaki megkérdezi ki vagyok, akkor azt válaszolom először, hogy EMBER. Humanoid, homo sapiens, egy állat, aki tud gondolkozni és jól két lábon egyensúlyozni.

Leszoktam a tv-ről, mert szerintem értelmetlenség. Leszoktam a hírekről már sokkal hamarabb, mert írdatlan negatív energia, ami szinte megöli az emberi lelkesedést és boldogságot. A média is csak butít és az emberek alig akarnak gondolkozni. De reménykedek. Abban, hogy azért akad közöttünk olyan, akinek van gógyi a búrájában és összerakja a képet és képes látni az összefüggéseket. Főként azt, hogy nem vagyunk különbözőek. Persze változatosak vagyunk, de nem jobbak vagy rosszabbak, ügyesebbek vagy gyorsabbak vagy színesebbek vagy bármilyenek. Emberek vagyunk, akik mind, de tényleg mindannyian, felfogta mindenki? Mind azon vagyunk, hogy éljünk. Ha csak egyszer akkor egyszer, ha lehet többször többször, de élni akarunk. Nem meghalni hülyeség miatt és mások faszsága miatt, hanem békében élni egymás közt. És aki nem ezt akarja az valamit nagyon nem jól gondol.

A legrosszabb a szabadságért vívott harc. Ekkora hülyeséget. Gondolkozz és rájössz, hogy ennek nincs értelme. Teréz anya, a merész nyanya tud valamit. Ő nem harcolt soha. Szerintem ez a tuti. Harc csak további harcot szül. Abba kell hagyni. Nem csinálni, leszokni róla, befejezni örökre. Teremtsünk békét, emberek! Csináljuk meg, ha kell egyesével, ha kell lassan. De biztosan! Szóval egy mondattal a saját mondatommal búcsúzok mára:

Freedom 4 all! = Szabadságot mindenkinek!

Here, is peace! ~ Béke van!
 

Ui.: nézzétek meg ezt a két filmet: Zeitgeist és The Secret
"Ne tévézz gondolkozz!"

 Kiemelném ezt a két filmet az elmúlt év vígjáték felhozatalából.

Akik ismernek vagy már belelátnak a filmes gondolkodásomba tudják, hogy ha abszurd vígjátékról van szó akkor nekem ott a helyem az első sorban. Így van ez ennél a két filmnél is. Két jól ismert színész, aki profi már a hülyeség megmutatásában Mike Myers és Adam Sandler.
Az Austin Powers után már mindenki tudta, hogy Mike Myers filmjei ütősek lesznek. Persze ne feledkezzünk meg a Wayne Világáról sem, mert a 90-es évek egyik legnagyobb filmje volt a alter-rock zene kedvelőinél. Mivel a humor mellett a rock zenét támogatta.

Adam Sandler pedig az Apafej (Big Daddy) filmjével mutatta meg, hogy a humor az lehet hasznos is és nem feltétlenül gagyi film, ami vicces. Persze, aki ismeri tudja, hogy az ő filmjei mindig valamilyen tanulságot hordoznak. Ez azért nem olyan nagy újdonság, főleg, ha az amerikai filmekre gondolunk. (Bár írhatnék tanulság mentes filmekről is, csak én azokat annyira nem kedvelem. De tessék nyugodtan elevezni francia vizekre és nem nehéz rábukkanipár százra!)

The Love Guru
 

Aki jártas az mostani vagy nemrégi spirituális amerikai őrületekben az tudja, hogy az indiai Guruk ideje eléggé felkapott lett. Depak Chopra (manapság ismert nagy Guru, aki a filmben is feltűnik) annyira nagy hírverésnek örvend, hogy még Oprah showjába is bekerült. Plusz egyéként is a keleti vallások kedveltebbek most a nyugati kultúrában. Nem véletlenül célozta meg ez a film ezt a témát. Pláne, ha valaki látott már indiai filmet vagy videóklippet az tudja (nehogy sértésnek vegye bárki) mennyire viccesen táncikálnak benne az emberek. Valahol engem is vonz az indiai kultúra finom mozgásaival (pl. hastánc) és szép anyagaival, köppenyek és szőnyegek. De amit a videóklippekben művelnek az röhejes, mondhatni így európai szemmel). "Kinek a pap, kinek a papné...". Szóval ezt is kiparodizálja a film.

De a lényeg, hogy mennyi abszurd dolgot sikerült belepréselni. Hogyan vállhat egy teljesen spirituális dolog, mint olyan a "guruság" a nyugati civilizáció marketing és média által átszőtt szörnyévé. Ettől függetlenül lehet benne hinni és működik is. Persze a filmet azért sem szabad kihagyni, mert tele van ismert emberekkel, akikkel a olyan dolgokat művelnek, amit már egy ideje látni szeretnénk velük. Justin Timberlake, mint a nagy arcú, nagyfarkú kanadai, vagy Verne Troyer (Mini Me - Kicsi én), akit szétterrorizálnak a filmbe, de fantasztikus "kis" edzőt alakít. Mondhatni szuper-kisebbségi komplexussal. Meg azért Jessica Alba is egy vonzó dolog, ha már egy filmről van szó. Szerintem egy filmjét nem fogom kihagyni. Jó kis csaj, izé nő.
Ben Kingsleyről se feledkezzünk meg, aki pedig úgy alakítja Myers Guruját, hogy leesünk a székről közben. Nézzük meg és kuncogjunk együtt, ahogy megmentjük az első fekete jéghokis (ez is mekkora poén, amit még háromszor megcsavarnak) párkapcsolatát és magabiztosságát. Béke veletek és Marishka Hargitai! ;)

You Don't Mess With The Zohan - Ne szórakozz a Zohannal
 

Mint tudjuk, ez a film az izraeli és palesztin nézeteltérések árnyékában játszódik. Ez a két nemzet, nép, vallás folyamatosan harcol, hogy igazából kié is aszent föld. Persze, mint tanulság (ahogy említettem) az a filmben, hogy békében, mindkettejüké lehetne az egész. De hagyjuk a hátteret és nézzük a mosolygenerátort. Mindenki látott már szuperhős filmet. Superman, Batman, Pókember... stb. Persze, de ők mind amerikai hősök. Aztán ha megnézzük a többi kultúrát, még találunk hősöket vagy misztikus lényeket vagy még akár lényeket, amik kívánságot teljeseítenek. De ha megnézzük a fent említett 2 népet nem tudom, hogy mivel találkozunk. Nos most vannak: Az izrealieknek Zohan, a palesztinoknak a Phantom (John Turturro). 

De mi van akkor ha Zohan unja, hogy ő a legfaszább  Izraelben és szerene fodrász, jajj nem is hajszobrász!, lenni amerikában. Nézzük...

Nekem nagyon tetszett, hogy az izraeliek pozitívan reagáltak a filmre. Végre egy nép humorérzékkel, de arról nem is beszélve, hogy a film nem hazudik, csak inkább túloz, legalábbis amennyire én innen a kis Magyarországról meg tudom itélni. Egy szó, mint száz nekem nagyon tetszett a film humora. Igazából nem is nagyon tudok mit kiemelni, mert akkor elmesélném az egész filmet. De 1-2 gondolat talán: Köztudott, hogy az izraeliek imádják a discót, na ez így van. Dance-dance disco-disco! :) Aztán persze a filmből nem hiányozhatnak az arab klisék sem, szakáll és hülye akcentus. Bár nem tudom, hogy a szinkronban ez átjön, de ezért érdemes eredeti nyelven nézni.
Meg persze, amit már említettem, hogy Zohan egyfajta szuperkatona, szuperhős. Szóval szuperképességei vannak és ezeket nem is fél használni. Na ezek is hihetetlenül szinezik a film marhaságszintjét. El ne felejtsem a HUMUS-t. Ez egyfajta ételízesítő. Fogalmam sincs milyen íze van, de nem úgy tűnik, hogy nekünk európai embereknek a kedvence lenne, nem véletlenül nem lehet kapni, bár ez lehet, hogy csak idő kérdése. De az, hogy a filmben mindenhez humus-t esznek az kész van. Meg, hogy az üdítő neve is annyi, hogy "szénsavas buborékos" ez is kész van. Egy jelenetet emelnék ki, főleg mivel ez elsőre nem tűnik föl senkinek, amikor Zohan a szüleivel vacsorázik akkor az apja egy ponton belekezd egy hosszas magyarázásba és közbe csak úgy kanalazza magába a humus-t. De a lényeg, hogy a szemüvegével! Persze arról sem feledkezzünk meg, hogy ez egy akciófilm, szóval jól tele van tüzdelve fantasztikus jelentetekkel és robbanásokkal, hohó!

Legyen elég ennyi, igaz nem a filmek után röviddel írtam, de aki még nem látta őket és szereti az abszurd humort az tudjon róluk és repüljön rájuk azonnal. Ez a két film bőven megérdemli, hogy kiemeljem, mert még sokszor és sokszor meg fogom nézni és szerintem ezzel nem csak én vagyok így. Gyó szórakozást, és humus-t! Meg persze Marishka Hargitai!

Én is megkívánom ezt mindenkinek:

Történjen minden úgy nektek, ahogy szeretnétek, ahogy kitaláltátok, ahogy megálmodtátok!

Vezessenek az álmaitok és céljaitok.

Ne foglalkozatok az akadályokkal és nehézségekkel, oldjátok meg őket minnél hamarabb és felejtsétek is el őket.

Ne csak az ünnepekkor szeressük egymást, hanem amikor csak jól esik!

üdv mindenkinek Nebolah 2009

Hali!

Direkt voltam ilyen nagyon furmányos és raktam bele azt a fura "h"-t a címbe. LOL :)

Pár hete átfutott a fejemen, hogy miért is olyan a karácsony amilyen és sokan lehet, hogy félre értelmezik.

Nos arról van szó, hogy mit is tudunk a karácsony megünneplésének okairól:
1. Krisztus születése sacc 2008 évvel ezelőtt. (de ez lehet vallási ok is szal nem mindenkire igaz)
2. "A szeretet ünnepe" (egész jól hangzik, de ebből jön mindig az a kritikus kérdés, hogy akkor az év többi napján nem is szeretjük a másikat? Hmm.)
3. Ajándékozás "ünnepe" - az egész nem szól másról csak, hogy halmozzuk el a másikat ajándékokkal.

 Igen-igen, pont ezen morfondíroztam, amikor leesett a húszfillér: egy frászt... egyik sem a fentiek közül, vagy legalábbis részben. Én is megéltem már kb 27 karácsonyt, amiből alig emlékszem az első 5-re és még sok köztesre. De van 1-2 dolog, ami megmaradt. Gyerekként mindig is az ajándékok vonzottak. Kit nem? Jön a Télapó (vagy Mikulás) vagy épp a Jézuska és hoz ajándékot a jó gyerekeknek. Akkoriban lövésem nem volt, hogy "ki, hogy, merre, meddig", de tetszett a dolog, hogy kapok valamit. Majd tinézserként az egész a frászt hozta rám: családi együttlét, plusz dalolászás és még az egész egy hülye csicsás fa mellett. Na azóta felnőttem és nem is figyelek ezekre a felhejtásokra. Mára inkább a családról kezd tényleg szólni az egész. Mostanság sem különb. Ritkán találkozunk, így jó egy konkrét alkalom, amikor együtt lehet az egész bagázs. Inkább jelképes ajándékokat veszünk és nem is azok a lényeg, hanem, hogy együtt lehetünk.

Meg persze a média és a bolti felhajtást se felejetsem el. Már Novemberben (ember, November!!!) elkezdődik az ajándékok bekerülése a boltokba, díszítések kerülnek az utcára. Mivel mások vagyunk egyeseknek ez lehet, hogy izgalmat vált ki a szívében, hogy közeleg a "Szeretet ünnepe", de sok embert zavar is ez a felhajtás. Az a furcsa társadalmi nyomás pedig, hogy ajándékozni "kötelező" kisebb örületet vált ki az emberekből. Ahogy közeleg az ünnep, mindenki rohangál, mint egy eszement és költi a pénzét. Ebbe bele se kell mennem, hogy még hitelek árán is, és olyan dolgokat, amit már januárban nem fog használni. De nem baj! Ajándékozni kell, úgy illik és ezt be kell tartani. Ennek a mondatnak biztos örülnek a boltok és cégek.

A megoldás számomra: Egész évben el vagyunk foglalva a munkánkkal, próbálunk találkozni barátainkkal és kiszórakozni magunkat (erre lesz jó a Szilveszter is persze, hihi), de a család annyira nincs előtérben. Erre jó ez a fránya évvégi hajcihő, hogy végre tölthetünk egy kis nyugodt időt a családunkkal. Persze most azok, akiknek rossz a viszonya a családjával azok legszívesebben felkötnének, de nekik azt mondom, hogy csináljatok családot magatoknak, akikkel majd szívesen lesztek, vagy keressétek meg azokat a barátokat, akiket nagyon szerettek és ők is viszont és próbáljatok közéjük bekerülni. Én szívesen látnám a barátaimat karácsonykor vendégül, de ők is a családjukkal vannak és én is. Egyelőre kilőve, de lehet, hogy a jövőben lesz még ilyen, ki tudhassa! :)))

Szóval, ha valaki tőlem azt hallja, hogy "Kellemes ünnepeket" akkor az ezzel egyenlő:

"Legyen nyugodt ünneped a szeretteiddel (bárkik is ők), adj olyat, ami tényleg számít, ne pedig felesleges ajándékokat, pihend ki az éves fáradalmakat és éld túl a Karácsonyt." ;)

Na sacc ennyit erről és

tényleg kellemes ünnepeket mindenkinek!

Az új szenzáció... szerintem! :)

Aki ismer az jól tudja, hogy ilyet nem mondok gyakran és nem is akármire. De most oda jutottam, hogy egy újabb gyöngyszemre találtam.

BURN AFTER READING

 Nos, akinek maga a cím nem mondd semmit, annak mondok pár érdekességet a szereplőkről és a rendezőkről. Brad Pitt, aki megmutatta, hogy nem csak faszagyereket tud játszani. Itt egy edzőt játszik, aki nem épp az eszével hódít. Tiszta röhej már maga a karakter és pláne, h Pitt játsza, így haláli, mert tökéletesen nyomja. George Clooney, aki szintén bebizonyította, hogy nem csak sármos fickó, hanem tényleg jó színész. Aztán Frances McDormand, aki szintén sok filmben megmutatta, hogy kíváló színésznő. Sajnos (vagy épp ellenkezőleg) mindig olyan jól előadja a szerepét, hogy ha utálnivaló a figura, akkor én tényleg utálni fogom. Kész! :) Aztán John Malkovich-ról szerintem nem kell mondanom semmit, mert a neve magáért beszél. Tilda Swinton, aki a leghűvösebben játsza a rideg nőket, didereg az ember a film közben még a jó meleg szobában is. Végül Richard Jenkins, akinek a neve lehet, hogy nem mondd sokat, de már sok filmben adott fantasztikus mellékszereplői alakítást és itt is sokat ad a film hangulatához.

 Végül a lényeg. A film a fantasztikus rendező és író páros Ethan és Joel Coen remekműve. Olyan filmeket követ, mint a No Country For Old Men (Nem vénnek való vidék), Bad Santa (Tapló télapó), The Man Who Wasn't There (A férfi, aki ott sem volt), The Big Lebowsky (Nagy Lebowsky), Fargo és a Raising Arizona (Arizónai ördögfióka) (aki nem tudná, hogy ezeket is ők csinálták, nem semmi lista). Nagy részükre 10 pontot adtam IMDB-n és nem véletlenül. Szinte mind alapmű, akár dráma, thriller vagy vígjáték stílusok közt.

Bár ezek után úgy gondolom sok kétség nincs, hogy ez mennyire jó film, de azért kéne egy kis kritika is.

Ez egy drámának mondható film, bár érezhetően vígjáték is. Maga a sztori teljesen komoly, de ahogyan történnek az események és a karakterek abszolút kitesznek magukért és eléggé irónikus és gúnyosan tekint a emberi hülyeségre és a véletlenek egybeesésére. Persze nem kacagtam hangosan, de azért majdnem leestem a székről főleg, hogy ágyban feküdtem és pláne eléggé émelygősen. De még így is élveztem maximálisan a filmet.

 A sztori elég fura, a lényeg, hogy egyik szálon a cd lemez van, amire a rábukkannak az edzőtermi dolgozók és mit kavarnak vele. A másik szál pedig a megcsaló és új partner kereső házastársak szövevénye. Persze valahol a 2 szál szépen egybeolvad, de az valami fantasztikus, hogy hogyan és végül mi is kerekedik ki belőle. Zsarolás, megcsalás, belopózás, pisztolyok és CIA. Ami nagyon tetszett, hogy a CIA is benne van, de csak megfigyeli a szereplőket. Ez most így nem mond semmit tudom, de tök jól kijön, hogy abban a világban senki soha nem tudná összerakni a képet, de a CIA, mivel mindekit figyeltet így ők átélik azt, amit mi: "Hogy a franca történhet ennyi baromság egyszerre?"

De mást nem is mondok. A filmet látni kell, mert fantasztikus. Senkit ne riassza el az első 20 perc lassú felvezetése, mert az csak megalapozza, hogy mennyire hétköznapi és átlagos karakterek vannak... és még mi fog velük történni, hohó! ;)

Ja, és a film címe abszolút találó: jobb lett volna elégetni miután elolvasták és nem kavarni. De akkor hol lenne ez a marhajó film.

Aki tudja ugorjon neki, minnél hamarabb, nem fog csalódni!

Talátam egy rajzot, amin megborultam remélem nektek is tetszik:

A fordítás:

"Van itt egy jó ajánlatom, ha ezt megfogadja, a vagyona nem fog elapadni."
"Elapadni"?
"ELapADNI" ?
"El-adni"?
"Eladni".
"Eladni"!
"ELADNI"!!
"ELADNI"!!
"ELADNI"!!! ÁÁÁ!!!

"Na jó. Én ezt az őrületet nem bírom tovább. Nincs más hátra, mint a kalapomat venni!"
"Kalapomat venni"?
"Kalap... venni"?
"Venni"?
"Venni".
"Venni"!
"VENNI"!
"VENNI"!!
"VENNI"!!!
"Van itt egy jó ajánlatom..."

Mivel nem akarom idézni Járai Zsigmond szavait, mert az kitenne egy rakás oldalt, inkább csak annyit mondok, hogy sokan jöttek, sokan kérdeztek, ettek-ittak és jól érezte mindenki magát. Mindnekinek köszönöm, aki eljött és érdeklődött!

Akit érdekel eészletesebben az elolvashatja itt: www.delmagyar.hu/szeged_hirek/jarai_lehet_itt_nemzeti_csucs_de_mar_eg_a_haz/2073994/

Jó hír még, hogy aki nem tudott eljönni annak sem kell bánkódnia, mert lesz még ilyen! :)

Holnap rendezzük az első Pannóniás estet Szegeden. (több ilyen lesz az ország különböző területén)

Meghívtam rá az egész ismerősi körömet, nagyon kíváncsi vagyok hányan jönnek el erre a nyílt estre.

Mivel Járai Zsigmond és a vezérigazgatónk Horváth Béla fog beszélni mindenféle pénzügyi témában, ezért hihetetlenül kíváncsi vagyok, hogy mit fognak mondani.

Nagyon izgatott vagyok még azért is, hogy ennek milyen hatása lesz a munkára. Elég pozitív a hozzáállásom, mert úgy gondolom, hogy végre szakemberek szólnak az emberekhez olyan pénzügyi kérdésekben, amikben sosem kapnak válaszokat, mert senki nem mer kiállni és állást foglalni.

A mi cégünknél ilyen nincs. Határozott vezetőség, elképzelés, hozzáállás.

Jöjjön a kedd!

(cég honlapja: www.pannoniabiztositas.hu)

Nagyon úgy tűnik nekem, hogy nem mindenkinek adatik meg, vagy jön össze, vagy tesz eleget... teljesen mindegy melyik, hogy igaz és jó barátai legyenek. Ezért én örülök, hogy nekem sikerült elég sokat magam köré "gyűjtenem". Persze sok embert az élet sodort elém és nem valahogy úgy alakult, hogy a mai napig jóban vagyunk.

Most azért is írom mindezt, mert volt egy kis mélypontom még múlt héten. De sikerült kijönnöm belőle, és legfőképp, ami fontos, hogy gyorsan. (Vannak alkalmak, amikor a család is tud segíteni, mert ők mindig a családunk, de vannak problémák, amiben ők nem tudnak segíteni.) Ezért jó a barátság (tudom ezzel nem feltétlenül mondok újat), hogy segítsük egymást. Lehet, hogy nem vagyunk okosabbak vagy épp idősebbek egymásnál, de mégis ha valamelyikőnk elfárad és rátelepszik a sötétség fellege, jó érzés azt érezni, hogy van, aki segítő kezet nyújtson. Kell egy-egy alkalom, kiönti a lelkét valaki és bevallja, hogy ő is sebeszhető, érző lény - ember.

 Megköszönöm mindnekinek! Az elmúlt évek során megmutattátok, hogy igaz barátok vagytok.

Köszönöm! :)

Ui.: Jól tudjátok kire gondolok, de ha felsorolnám és valaki kimaradna az lenne a szívás! ;)

Több filmet is néztem az elmúlt hetekben, de csak kettő volt olyan, ami nagyon megfogott.

Az OSS 117 és a WALL-E

Mindkettő egy kellemes vígjáték. Az OSS 117 tipikus James Bond paródia, a WALL-E pedig egy aranyos animációs film. Az utóbbi elég friss és biztos sokan hallottak róla, nem véletlenül. Megéri megnézni mindkettőt.

OSS 117

Ez egy francia film. Aki ismeri a franciák humorát annak biztos tetszeni fog és azoknak is, akik szeretik a marhaságokat. Biztos sokan emlékeznek azokra a jó öreg sorozatokra, mint az Angyal (The Saint) és a Minden lében két kanál (Persuaders). Nos ez feelingben teljesen ugyan olyan, csak végre jó minőségben és kidolgozott jelenetekkel. Amikor bunyó után egy mozdulattal újra síma és fényes a főszereplő haja... ugye-ugye. :))) A szűrőn át forgatott "éjszakai" jelenetek. A jellegzetes gonosz beszélgetések, zsarolások és nézések. Ezekben bővelkedik a film. Jó nők és fantasztikus zene. Valószínűleg sok embert az is hatalmába fog keríteni.

A főszereplő (Jean Dujardin) alakítása és a karakter egója hihetetlen. Azok a hülye röhögések és a szemöldök játékok... hááát! Azoknak, akik szeretik a tipikusan jellegzetes paródiákat azoknak alapmű lesz. A csirkéken remélem mindenki halálra fogja röhögni magát vagy legalább leesik a székről ha nem kapaszkodik.

Ez a fej! XD

WALL-E

Aranyos kis robot, aki egymaga kitakarítja a szeméttel teli földet... hát így alapvetően gyanusan hangzik. Ha azt hozzáfűzöm, hogy szereti a régi 50-es évek romantikus filmzenéit, akkor még furább a szitu. De ha még azt is, hogy jön egy fejlettebb robot és abba szerelmes lesz, akkor mindenki megfulladt a nyálban... vagy mégsem. Persze, amiket előbb leírtam igazak, de a film nem ennyi. Nem akarom lelőni a poént, hanem mindenkinek azt ajánlom, hogy nézze meg, mert nem fogja megbánni. Valőszínűnek tartom, hogy örökre a szívébe zárja a kis robotot. Amíg csak bemutatja a történet WALL-E-t addig én is gyanakodtam, de ahogy haladunk előre kiderül, hogy van azért a történetnek veleje és még realitásbeli kapcsolódása. Gobális felmelegedés... szemét... hmm-hmm, stb. Persze nem emiatt tetszett csak. Valahogy tényleg sikerült a Pixar csapatnak megint összeraknia valami maradandót. Szóval hajrá emberek erre a filmre érdemes elmenni. Akinek meg valami gyermeki lelke van az biztos beleszeret a kisgyermekeseknek meg alap. Hajrá! :)

Mindkét filmhez jó szórakozást és jó borjúbecsináltat kívánok! ;)

"kapcsolat fenntartással?"

Mindenki úgy tartja, vagy talán csak nekem van így, hogy ha már blogot ír az ember, akkor írja rendszeresen. Ez így van rendjén. De mi is a "rendszeres"? Nos? Senki nem tudja (na jó befejezem :) ), bármennyi. Igen igen. De, hogy rövidre zárjam eme fárasztó agymenésem és rátérjek végre a lényegre:

Arról van szó, hogy régen írtam és az előtt is elég régen. Nos most azért vagyok egy kicsit szótlan és nem írok mindenféle dologról, mert most végzem a simításokat az életem rendszerezésében. Ez nem jelenti azt, hogy másra nem érek rá, hanem inkább azt pont, hogy sok minden történik és épp arra nincs időm, hogy ide beírjam mindet. Sok filmet is néztem és szerintem ide is be fogom írni az élményeimet, de egyelőre még emésztem a dolgot.

(Visszaolvastam és azért írogattam én, csak nem igazán sokat. Hihi.)

Most egy olyan könyv falatozásával foglalom le magam, amiről érzem, hogy nagyon-nagyon sokat fog segíteni abban, hogy összeszedjem mégjobban magam. Ez Brian Tracy - Maximális Teljesítmény könyve. Sokak vagy hallottak már róla, vagy gondolják, hogy egy tipikus amerikai "hogyan legyünk faszagyerekek" könyv, de azért gondolják újra. Igen arról szól, hogy hogyan hozzuk ki magunkból a maximumot. Magunkból! Ez itt a kulcs. Nem azt mondja a könyv, hogy ha ezt csináljuk vagy azt akkor minden fasza lesz, hanem épp azt, hogy keressük meg, hogy nekünk mi a kulcs. Mi az, ami motivál és kihozza belőlünk azt az embert, aki nem csak úgy elvan. Aki csinál valamit az elmegy, főleg a saját mértékével. Hanem bármilyenek is legyünk és bármit is tudjunk, bármilyen képességekkel, akkor ebből, hogyan hozzuk ki a legtöbbet. Ez tetszik, nem hasonlít össze más emberekkel és többször is mondja az az író, hogy neki bevált lehet, hogy másoknak más fog. Én magamból akarom kihozni a maximumot, de úgy, hogy jól érezzem magam - és pont erről szól a könyv! Békében és nyugalomban a lelkünkben!

Még csak az elején tartok, de már most sokmindenre motivált és megmozgatott. Persze igazából csak ráébresztett arra, hogy engem mi is motivál valójában és mi az, amiért én tennék a legtöbbet. És ez mi más, mint saját magam. Mindenki magával van elfoglalva, de ki az, aki valójában sokat tesz magáért? Aki jól is érzi magát a bőrében. Erre törekszek, hogy ez minden nap meglegyen. Ne teljen el nap mikor azt érezném, hogy nem volt értelme. Be is vallom, hogy már pár éve egyre hasznosabbak a napjaim és egyre kalandosabbak. Ezt magamnak köszönhetem és a barátaimnak, akik elfogadnak olyannak, amilyen vagyok. Makacs, jóakaró, kicsit lökött, igazságszerető, kritikus, kreatív, akaratos, rugalmas, de azért makacs is, nem is kicsit. Fogom mindezt és mindenki szeme láttára meggyúrom belőle magam olyanná, aki számomra a legtökéletesebb. Persze nem abszolút értelemben, hanem a legteljesebb embert, aki szereti mindazt, amit csinál és akikkel körülveszi magát és ezt a lehető legőszíntébben. Hazugságban egy pillanantig sem...

Én szeretem magam és bármit megteszek magamért, hogy jól legyek. Már az úton vagyok és hamarosan célba érek. Ha ez meg lesz, majd találok új célokat és továbbkalandozok az élet nagy kalandjátékában. Egy idő után mindig kell a változás, ettől szép az egész.

Kívánom mindenkinek, hogy megtalálja magát (persze ehhez keresni kell és próbálkozni és tesztelni: "a puding próbája az evés")!

Szóval:
Küggyed!
Az élet egy kaland
Szabadságot mindenkinek

pá

Igen, én is ezt fogom erősíteni.

Közeli ismerőseim tudják rólam, hogy olvastam a könyveket és szeretem HP-t. Persze ha lehetett soha nem meséltem a történetről, de 1-2 ínyenc falat azért csak-csak kicsúszott belőlem. Mivel annyira jó részek vannak, hogy valamivel próbáltam az "anti-gárdát" befűzni.

Szerintem fantasztikus és nagyon kellemes történet és egyben jó regények is HP könyvek. Lehet, hogy egyszerű a nyelvezetük, ami szerintem épp jó pont, de emellett nagyon jó a fejlődés részről-részre. Nem csak az írónő durvítja a sztorit és a történet komlexitását, hanem a karakterek is mindig haladnak és nem egysíkú idióták, akik elkövetik ugyanazon hibákat egymás után.

Igazából most sem akarok különösebben belemerüni a történetbe, mert nem akarnék elárulni semmi olyat, ami felfedné az olvasók (vagy mozizók) előtt az izgalmas meglepetéseket. Inkább az érzéseimet írnám le, amik most főként a 7. részre vonatkoznak, de azért az egész sztori a szívem csücske lett az első pillanattól fogva.

Mindenki tudja, hogy ha valami felkapott akkor lehet ugyanannyira jó, mint rossz. Azaz csak "hype" (felhajtás) az egész és csak mindenki divatból olvassa vagy ténylegesen egy fantasztikus dologról van szó. Én egyértelműen :) az utóbbi mellett voksolok. Aki olvasott fantasy történetet tudja, hogy nem könnyű téma. Nagyon könnyel el lehet úszni a jelzők és leírások tengerében. A történet és akció vagy rémület kárára. Vagy épp a karakterek felületessége öli meg a könyvet. Főként azért is, mert A gyűrűk ura után már nehéz olyat alkotni, ami új és egyedi. Itt nem is erről van szó. Úgy gondolom, hogy nem feltétlenül az újdonság lehet mindig minden esetben az etalon. Van amikor egy jól kidolgozott történet sokkal jobban megállja a helyét, még ha meglévő elemekből táplálkozik is. Lsd Ponyvaregény (csak, hogy megint filmekkel példálózzak), még a neve is erre utal, hogy semmi kifejezetten új nem lesz benne, mégis Tarantino stílusa oly annyira meghatározó, hogy le se lehet róla vakarni. Nem véletlenül lett épp ezzel híres.

A Harry Potter olyan történet, amit élvezetes olvasni. Jól kidolgozott a háttér. Imádtam olvasni a Kviddicsről és szívesen játszanék, ha lenne ilyen sport. (Bár ki tudja, hogy nincs... LOL :D ) Élveztem a kalandozásokat a nagy kastélyban, megismerkedni a Roxfort titkos szobáival és rejtekhelyeivel. Lények, amik ismertek, lények, amikről még sosem hallott senki, de tökéletesen illeszkednek a történetbe és a varázsló világba.

(mivel kitörlődött az eredeti szöveg ezért rövidre vágom a végét... sajna)

Akik a filmeken keresztül itélnék el a történetet azoknak annyit mondanék, hogy egy röpke pillantás egy fantasztikus festményre vagy alkotásra nem biztos, hogy elegendő idő, hogy felfogjuk a szépségét és elvarázsoljon minket. Elolvastam egy lány blogját, aki 4 hét alatt átrágta magát, mert megvárta, hogy mind a 7 könyv egyszerre legyen a kezében. Nem járt előtte utána, kivárt. De sajnos épp ő fejtette ki, hogy kár volt ilyen gyorsan "átrohannia" rajta (mivel megvolt a lehetősége). Nem tudta kiélvezni minden cseppjét a történetnek és most éhezik utána. Szerencsére én nem estem ebbe a csapdába. A 7. részt is csak 2 hónappal a kézhezvételétől kezdtem olvasni, mert nem akartam átfutni vagy úgy olvasni, hogy az OKJ-s tanulmányaim miatt, csak néhány oldalt olvasok és elveszik a hangulat az elmélyedés.

Megköszönöm Rowling-nak, hogy megírta ezt a Szeptológiát és ajánlom mindenkinek, hogy olvassa el. Szépen lassan érzéssel, akkor tanál réjön, hogy miért is lenne jó akár tananyagnak is. A gyerekek könnyedén elolvasnák és tanulnának sok hasznosat belőle, és még élveznék is!

Hajráf!

Mibe akad bele az ember, még ha nem is keresi! :)))

Hogyan győzzünk 20 gyerkőccel szemben:

www.cracked.com/blog/2008/08/19/how-to-win-a-fight-against-twenty-children/

Persze teljesen fiktív, de mégis alapos.
Angolul tudoknak ajánlom! ;)

Hali,

Nem tudom, hogy valakinek feltűnt-e már, de elég ritkán mondanak igazat az időjárás jelentők. Nem azt mondom, hogy hazudnak, hanem kicsit mindig mást mondanak finomítanak. Vagy éppenséggel azért mondanak jó időt, mert lesz valami rendezvény vagy épp ellenkezőleg, a tavajelőtti Augusztus 20.-i "vihar-katasztrófa", miatt épp azt, hogy most vihar lesz. Pedig napok óta az van előjelzésben, hogy iszonyat jó idő lesz. Persze ma pontosítottak, hogy "ó, csak a Balatonon lesz vihar". Jólvan.

Én már alapvetően úgy állok hozzá, hogy itt nálunk Szegeden a Napfény városában úgyis kb. 5-10 fokkal melegebb lesz, mint bármit is mondjanak. Volt olyan, hogy azt mondták a rádióban reggel 8-kor, hogy Szegeden most 22 fok van - nyáron. Kimentem az erkélyre és napon volt alapból 28 vagy 30. Már akkor! Nem tudom, miket beszélnek vagy honnan olvassák - kb. egy hűtőben vagy szökőkút melletti árnyékban??? LOL! :)))

Miért félnek elmondani, hogy valójában mennyi az az annyi. Az időjárás azért nem olyan dolog, ami miatt perelgetnek az emberek... vagy ilyesmi. Ha azt mondják, hogy ma 44 fok lesz akkor kiakadok persze, de úgysem tudok mit csinálni. De legalább az agyam tudja, hogy ez a 40 fok. ÉS NEM AZT: hogy ó ma csak 33 lesz (és közben 42) és széjjel izzadom magam és konstatálom, hogy megint "átbaszott" valaki. A másik, hogy azért mert volt egy kellemetlen baleset egy vihar miatt, attól még nem kell mindig vihart jósolni. Ez olyan, mint a farkas ordító gyerek sztorija. Ő is annyiszor mondta, hogy a végén már nem hittek neki. Hááát, én sem hiszek már az időjárásjelentésben. Persze direkt írtam így, mert a meteorológiában igen. Szerintem nagyon is jól tudják, hogy mi a pálya és elég jó valószínűséggel tudják jósolni az időt. De akkor minek mást mondani. Az embernek az a jó, hogy tudja, hogy ma vigyen esernyőt, mert esni fog. Vagy, hogy tudja, hogy a felhők ellenére meleg van. Így lenne rendjén.

De az se semmi, hogy mit mesélj ma anyám. Hogy a régi szoc. korszakban minden egyes Május 1.-n napsütés és jóidő várta volna az embereket. Bár sajnos a tapasztalat azt mutatta, hogy inkább az eső jött, és a ballonkabát volt a jó döntés. Miért kell hülyeségeket jósolni. Nem kell megóvni az embereket az igazságtól. Nem félünk egy kis esőtől. De az, hogy mindig valami marhaság jön a hírekből attól nem leszünk okosabbak. Bár lehet, hogy épp ez a cél... pfff.

Mindegy. Remélem ma mindenki jól érzi magát, így 20.-án! (és nem lesz faág senki fején)

pá

azoknak akik imádják megtalálni, hogy mi a különbség a két kép között

ivoryboy.com/difference2.html

nagyon szép, és kellemes a zenéje is! :)))

és mégtöbb játék itt:

www.crazymonkeygames.com

Péntekre virradóra volt egy nagyon érdekes álmom. Mivel nem közvetlenül utána írom meg, eléggé hiányos lesz, de remélem sikerül összeszednem egy épkézláb sztorivá.

Az egész feeling egyfajta roadmovie-ként indult (roadmovie = utazós film, amiben a film a főszereplők tényleges utazása és kalandozása körül forog). Különböző városokban jártunk 4-5-en (tisztán nem tudom kikkel, barátok, munkatársak, ismerősök). A lényeg, hogy itthon Magyarországon. Az utazások több várost is érintettek, ahol legtöbbször újabb és újabb emberekkel ismerkedtünk meg és barátköztunk össze. Kiemelkedett közülük az utolsó csapat, asszem 2 srác, akiknél laktunk Észak-Kelet Mo.-n. Jó fejek voltak és aludhattunk náluk és még buliztunk is jókat. Iszogatás, kellemes beszélgetések. Aztán haza is indultunk és jó élményekkel távoztunk. Majdan mikor hazaértünk nekem el kellett utaznom. Szegeden mindenki ment a maga utján, de nekem el kellett utaznom a dzsungelbe. (Jó mi?) :). Hogy pontosan hová nem tudom.

A lényeg, hogy egyfajta titkos ügynöki munka volt ez a dolog. Olyan James Bond-os feeling. Meg kellett figyelnem bizonyos embereket. Igazából én sem tudtam kiket. Mivel a nagy erdőkben nincsen kifejezetten jó hely, ahonnan lehet figyelni, egyik éjszaka felmentem egy jó magas fa tetejére. 3-4 emelet magasan ültem egy apró tisztás felett volt, ahol tudtommal sokat jártak a megfigyelendő emberkék. Nem is tartott sokáig, hogy megjelenjen pár figura. Ekkor feltűnt, hogy nem egyedül ülök a fán, hanem van velem egy kutya is. (Na ez milyen?!) :) Sebaj, történnek ilyenek az álmokban. Szóval figyelem a 2 fickót, aki lent a fa tövében. Épp egy furgonból pakolásznak ki dobozokat, amiben fegyverek vannak. Hallom ahogy beszélgetnek és egyfajta kiírtásról vagy hajtóvadászatról beszélnek. Hogy el kell kapni embereket és megölni őket. Meg arról, hogy ez nem lesz könnyű mert okosak és titokban kell csinálni, hogy ne tudjanak mit tenni. Egyfajta háborúszerű hangulat vagy megérzés kezdett bennem körvonalazódni. Tudtam, hogy ez fontos infó és már azon tűnődtem, hogyan jussak haza, mikor észrevettem egy hűsevő növény azon az ágon ahol épp csücsültünk a kutyussal, aki eddig okosan figyelt és csendben szomatolt az ágon, nagyon jó egyensúlyérzékkel egyébként. Na, de most a növény megunta a jelenlétünket és mikor a kutyus odaszimatolt elkapta és szinte pillanatok alatt elfogyasztotta az ártatlan állatot. Ekkor eléggé beparáztam és mocorogni kezdtem, hogy eltűnjek arról az ágról. Ekkor a növény odakapott a lábam közé, de szerencsére csak a gatyámat kapta el és elkezte azt cibálni. (Itt már olyan volt a növény, mint a Super Mario videós játékban a Piránya növények. Mint egy van kutya, ami elkapja és cincálja a zsákmányát) Jónéhány rugásba tartott leállítani a növényt és még le is sikerült szakítani az ágról, de hová is esne a növény, mint az alattam lévő emberkékhez. Ők épp ott tartottak, hogy ideje megölni a biztosítósokat és mivel nekem az a munkám most eléggé megcsapott az új infó. Puffant a növény mellettük, igaz már döglött volt a fa nélkül, de arra épp elég, hogy én lebukjak. Ekkor a történteken felbőszülve a 2 fickó fegyverekért nyúltak. Én amilyen gyorsan csak tudtam átugrátam a közeli fák lombjain minnél messzebre. Szerencsém volt és nem sikerült utól érniük engem. Amint tudtam hazajöttem. Valamennyi nap után itthon egy konferencia vagy egyfajta buli készülődött a munkahelyemen. (Na itt futnak össze a szálak.)

A buliban mindenki elegáns ruhában van és italozgat egy hatalmas aulában. Egy hotelnek voltunk a földszinjén és ott találkoztunk legalább 100-an. Sok férfi és nő, fiatal és idősebb egyaránt. Amikor ott körbe jártam és beszélgettem kezdett egy rideg-érdekes érzés eluralkodni rajtam, de inkább próbáltam jól érezni magam, hiszen buliba voltam. Majd jónéhány kézfogás és kellemes csevej után már meg is feledkeztem teljesen a fura érzésről mikor megláttam egy arcot. Azonnal élénken felrémlett bennem minden egyes szó, amit a dzsungelbéli kalandom során hallottam. Éreztem, hogy a fickó, akit kiszúrtam egy az összeesküvők közül. Ekkor ő is rájött, hogy lebukott. Beépített ember lehetett, azonnal menekülőre fogta a dolgot. Én a tömegen próbáltam átvergődni, de mivel ő a embercsoport széle felé állt könnyen kijutott és bőséges egérutat nyert. Mire kiértem a kijárathoz ő már az utca végénél járt és el is tűnt a sarckon túl. Kijutott. Visszatértem és hangosan beszélni keztem, hogy túlharsogjam a zsibongást. Azok, akik látták a szituációt, már figyeltek és kiváncsian várták a magyarázatomat. Néhány másodperc múltán a többiek is odafordultak. Elmondtam, hogy tudom miért volt itt a fickó és, hogy egyfajta összeesküvés vagy hadjárat indult ellenünk. Ki akarnak minket írtani, minket a biztosítósokat, de úgy, hogy észre se vegyük, mert túl okosak vagyunk és nem hagynánk annyiban. (Mert ki hagyná?! Ez lenne a 3. világháború, bár ez elég eltúlzott dolog most így utólag, de akkor nagyon élénk érzés volt.) Az egész csapat bulizó emberen egyfajta hűvös döbbenet futott végig és töltötte be az aulát. Csak én törtem meg a csendet azzal, hogy szinte egyenként mentem az emberekhez és magyaráztam nekik, hogy cselekedni kell. Nem hagyhatjuk, tennünk kell ez ellen, védekezni, felkészülni... stb. Lassan megtört a jég és mindenki elkezdett töprengeni, hogy mivel előzhetné meg ezt a közeledő eseményt...

Nos az álmom idáig tartott, mert fel kellett kelnem. :)

Valahol nem is baj. Lövésem sincs, hogy az agyam mit hozott volna össze mindebből a fönti fantáziahalmazból, de így is elég érdekes álmot hozott össze. Bár lehet, hogy így olvasva ez félelmetesen vagy morbidnak, vagy túl élénk hülyeségnek tűnhet. Nekem az álmomban persze, egyértelműnek és teljesen hihetőnek és tűnt, de ezt magyaráznom sem kell. Mindent egyfajta kalandként éltem meg és legjobban az tetszik, hogy ezt megoszthatom és másoknak és érdekes élményt adhatok vele. Remélem tetszett. :)

Az élet mindig megtalálja a módját, hogy úgymond "jól betegyen nekünk". Persze ki miként veszi ezt... én személy szerint egyfajta "az élet furcsa humorának".

Lehet, hogy nap mint nap megküzdünk azért, hogy jól érezzük akkor és ott magunkat és úgy érezzük, hogy jó lenne már kikapcsolódni, és mégsem sikerül... Én kitartok. Mostanában ez lett a mottóm, a kitartás. Egyéként a "csutkára" is, de az most mindegy. :)

Rájöttem, hogy ha aggódunk olyan dolgokon, amikért már többet nem tehetünk, mert már mindent megtettünk, vagy még nem tartunk ott, hogy meg kéne tennünk, (azaz egy jövőbeli esemény) akkor saját magunkkal szúrunk ki. Lehet, hogy fontosnak érezzük, hogy mindig eszünkben járjanak bizonyos dolgok, mert fontos pl. az az ember, aki miatt aggódunk, de valójában azzal nem segítünk se rajta, se magunkon. Ha alkalom adódík én megpróbálok a lehető legjobbat tenni a másikért, de ha nincs itt és nem tudom neki elmondani mi is van, inkább hagyom a témát, mert csak megfertőzi a lelkem olyankor is, amikor mással kéne foglalkoznom.

Az élet megy tovább, ez nem újdonság. Senki nem fogja megtenni helyettünk azokat a dolgokat, amik a mi dolgunk. Szóval nincs mit tenni... tovább kell lépni. Előbb vagy utóbb mindenki rájön erre, de én inkább az "előbb"-et választom. Az egyik nagy hátulütője a mai világnak, hogy az emberek mindig halogatnak. Majd megtanulom, majd utána nézek, majd meglátom, majd kijavítom, majd megcsinálom. Néha persze fontos, hogy legyen idő átgondolni, hogy mi is a megfelelő út, de van amikor teljesen felesleges. Ha például bunkó voltam az ismerősömmel és ő ezt a szemere hányja, akkor most kell változtatnom magamon (ha nem szeretném még egyszer elérni ezt nála) nem pedig majd, majd, majd. De ha nekem volt igazam, akkor lehet, hogy például csak a stílusomon finomítok. A lényeg az, hogy oda kell figyelni. Azaz a figyelem.

Nem hagyom el magam, mivel én vagyok a legközelebbi és örök társam. Bízok magamban, kitartok magam mellett és segítek magamnak átvészelni, és megoldani mindenféle problémát. Mert én mindenre képes vagyok, ha akarom. (vagy vagyunk képesek mi együtt!!! LOL :)))) Ha nem akarom, nem... és ez sokmindenre igaz.

Egy dolgot megfogadtam magamnak még 5 éve, hogy soha többé nem leszek depressziós (még ha igazán nem is voltam), és nem engedem el magam lelkileg. Nem török meg senki kedvéért, főleg nem a saját pipogyaságom, vagy lustaságom, miatt. Mert az én életemet én alakítom és én olyanra akarom, ami tetszik és amiben én érzem jól magam, nem más.

Mindig, "újra és újra" lesznek olyan dolgok, amiknél úgy érezzük, hogy nincs tovább, hogy nem leszünk képesek felkelni, vagy újra életképesek lenni. De ez nem igaz. Az élet megmutatta, hogy nem a szituáció, hanem az ember határozza meg, hogy miként legyen tovább. Én hiszek abban, ha valaki nagyon akarja akkor "újra és újra" elindul és csak majd akkor áll le, ha már nem lesz kedve újra elindulni. De akkor ez legyen egy kényelmes belenyugvás, ne pedig egy gyenge megfutamodás. Elfutni is ugyanolyan fárasztó, mint megharcolni. A kérdés csak az, hogy melyiket választjuk!

Igaz ott a félelem, de a félelem az egy jelző, ami jelzi, hogy még észnél vagyunk és nem lettünk idióták, akik fejjel rohannak a falba, de ennél nem több!

Az élet egy kaland, nézzük milyen kalandot hoz a jövő! ;)