Technikai megoldások:

Úgy gondolom, hogy ennél a filmnél duplán kijár, hogy meséljek a megvalósításáról. Míg egy Égető bizonyítékot (Burn After Reading), ami szintén fantasztikus, azért nézünk, hogy a szokásos környezetünkben lássunk egy lebilincselő és meghökkentő történetet; addig az Avatarnál az szokásos történetért ülünk be, amit hihetetlen látványvilágon át mutat be nekünk a film.

Igen láttam már 3D-s filmet, igen láttam már akciót, akkor ez most mivel jobb? Mindennel. Sokszor az a bajom filmekkel, hogy nem használják ki a technika által adott lehetőségeiket. Épp pár nappal korábban néztem meg otthon az Utolsó állomás 4. részét 3D-ben. Igen van piros-kék szemcsim :). Semmi nem volt, gyenge. 1-2 brutális haláltól eltekintve, aminél repült egy gumiabroncs vagy cső lehett látni a 3D pozitívumait, de a film nagy része egyáltalán nem erre épült. Egy szokásos horror volt sok vérrel, mint annak a rendje. Ez igaz volt a Jégkorszak 3. részére, ahol a film felénél lepődtem meg az első jeleneten, ahol végre éreztem a T-Rex fogait a szememben. A film felénél… pfff. Visszakanyarodva igen, az Avatar végre kihasználja a technikát. Olyan szögekből vették a filmet, ahonnan élvezhető/érezhető a 3D. Tényleg az éreztem, hogy ott ülök a katonai eligazításon és, hogy a növényzet szinte az arcomat simítja, ahogy elhalad előttem. Végre úgy fókuszált a kamera, hogy lekövethetted a személyeket a teremben és a tárgyakat. Nem csak elkapkodva repült vagy kinyúlt valami a kamerába, hogy arcba csapjon: Néda 3D! Dööö!
Finoman, de élvezhetően volt megkomponálva. Nekem átjött, hogy a filmes csapat kitett magáért és minden részletet aprólékosan kidolgozott, hogy tökéletes legyen. Itt kell, hogy kiemeljem, a film nagyon hasonlított a World Of Worcraft-hez. Ez nem akarom se negatívan, se pozitívan kiemelni. Szeretem a szerepjátékokat és sokat játszottam a Warcraft játékokkal is és a Starcraft-tal is, igaz nem WOW-oztam. De jól tudom milyen. Tíz éve, amikor elolvastam az első M.A.G.U.S.-os regényt A Renegátot, ami ha jól tudom a legsikeresebb közülük, már a fejemben volt a megvalósítása. Szinte éreztem a hideg szelet átcsapni a térkapun, ami a történetben volt. Kirázta a hideg a bőrömet, amikor olvastam, hogy a álcázó öltözet, mint egyfajta élőlény rákúszik a viselőjére, aki egyesül vele asztrális síkon. Ilyen dolgok villantak be ennek a filmnek a nézése közben is. Így képzeltem el egy fantasy-t, így kell megcsinálni. Ez a módszer. Peter Jackson egész jól összehozta a gyűrűk urát és a Harry Potter világ is élvezhetőre sikerült. De az Avatar barátaim, az mindent aláz. Ha valakinek a Gyűrűk ura technikailag eddig a legjobb volt és mondjuk 10-ből 10-et adott, akkor erre adni fog 30-at! Aki szereti a Star Wars-t annak ez a film szintén ott fog ülni a szívében. Engem elragadott és 2 és fél órán át gyönyörben áztatott.
Igen a film nem rövid. De nem is hosszú. Unalmasnak meg egyáltalán nem nevezném. Bár az én társaságom egyik tagja szerint az volt, had jegyezzem meg, hogy ő akkor épp 24 fenn töltött óra után volt bőven. Sajna Móni nem tudta élvezni. Nem könnyű film. Főleg látványra. Igen unokatesóm is mondta, hogy fél óra után bekönnyezik az ember szem, mert meg kell, hogy szokja a 3D-t. Hát igen, ez van. De sima filmként szerintem fele ennyire sem élmény, pláne nem monitoron vagy tv-ben. Mindazok, aki csak így fogják nézni, azoknak lövése sincs, de halvány lila fogalmuk sem, hogy mit hagytak ki. Egy élményt, olyat, ami tv vagy monitor sosem ad vissza. Ezt a filmet moziba készítették, ott is kell megnézni! Kétszer!

Mivel a zenére nem emlékszem ezért tudom, hogy jó munkát végeztek és sikeres medret adott a filmnek. De lehet, hogy ha újra hallom, akkor felismerem majd. A hangok hibátlanok. Minden színész kitett magáért, hogy az ő része is jól illeszkedjen a teljes egészbe. Persze ismerve Cameron módszereit tudom, hogy ő jó rendező és jól vezeti a színészeket. Minden karakter jól ki volt találva. Nem voltak vicces figurák és elhúzott fölösleges párbeszédek. Mindenki épp annyit mondott, amennyit csak kellett. Eleinte furcsák bizonyos dolgok és a rossz előérzetem miatt feltűntek: Jake videó-naplózásai. De szerencsére semmi értelmetlen funkciója nem volt. Nem tér ki a film fölösleges részletekre és nem pöcsöl. Belevág és mindent megmutat.

A tájak és állatok

Az idegen bolygó gyönyörű. Milyen is lenne. Ezzel nem arra akartam célozni, hogy minden bolygó szép, ami filmben van, hanem arra, hogy tökéletesen meg volt valósítva. Elhittem minden mozzanatát, állatokat, növényeket, lebegő szigeteket. Gyönyörű és félelmetes állatok lakják a dzsungelt. Egyediek, mégis hasonlóak a földiekhez. Persze ebbe is bele lehet kötni, de én hiszem azt, hogy ha egy állatfaj méretei hasonlóak mondjuk a kutyákéhoz, akkor hasonlóan is fognak viselkedni, támadni. A növényzet is gyönyörű. Világító színpompás virágok és ki tujda mik lepik el az erdőt, amit mi együtt ámulhattunk főhősünkkel. Vágtázó paripák és sárkányszerű repülő állatok, akiket meg is lovagolnak. Persze lélegzetelállító tájak közt. Sajnos én most nem fogok leállni és helyszíneket mesélni, mert azzal betelne egy könyv is. A film lényegessége a látvány, így újra csak ismételni tudom magam: Nézzétek meg moziban!

A harc

Így a 21. Századra rákaptak a filmesek, hogy kapkodós követhetetlen és kamera-rángatós jeleneteket készítsenek. Valakinek az a benyomása, hogy azért megyünk moziba, hogy rosszul legyünk, kifolyjon a szemünk és fogalmunk ne legyen mi is történik. Szerintem nem. Az Avatar akció jelenetei jól kidolgozottak és követhetőek. Nincsenek benne vad kamera mozgások és jól bontakozik ki az esemény a szemünk láttára. Tudjuk, látjuk, érezzük, hogy Cameron és csapata jól tudják, hogyan kell összehangolni egy harcjelenetet; legyen szó légi összecsapásról vagy földi küzdelemről. Én kifejezetten örültem, hogy nem volt sok belassított jelent sem. Ez is olyasmi, amivel könnyedén meg lehet ölni egy akció ütemét és jól használva pedig kihangsúlyozni a lényeges eseményeket. Hibátlan!

 

Az is nagyon tetszett, hogy gyorsan kapcsoltak a szereplők, amikor szükség volt rá. Nagyon zavaró tud lenni egy filmben, amikor a karakter zavarodottságát elhúzza a rendező és már nem idegesen „kapkod” a figura, hanem bénázik időhúzásért. Értelmes lények tudnak gondolkozni és felismerik a szituációkat is. Ez is jól el volt találva, mikor a főhősnőnk felteszi a maszkot a főhősünkre, hogy ne fulladjon meg.

Még annyit írnék, hogy köszönöm, hogy sikerült egy újabb gyöngyszemet alkotnia James Cameronnak. Úgy vélem erről szól a filmművészet és még sok hasonló sikert kívánok neki a jövőben. Remélem ezt a filmet példaként, de pontosabban nem is kell remélnem, mert tudom, hogy példaként fogják emlegetni. Inkább abban reménykedek, hogy a mi „kis” Magyar regényeinknek is egyszer lesz filmbéli változata, ami hasonló minőséget tud majd megmutatni, mert a potenciál meg van bennük, csak tényleg jó legyen.

Befejezésül a filmből idéznék, hogy egy kicsit nyálas is legyek: Látlak téged, lássuk egymást is! ;)
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.