Hali,

Megtértem itthonföldre, de előbb a tegnapi történteket:

Utolsó napra egyszerű volt a program elmenni és bejárni Montmarte és a Sacré Coeur-t. Moulin Rouge és mindenféle egyéb szex shop és az erotika múzeum hazáját. Így is lett. Viszonyalg értelmes időben keltünk, 13.00 ;), és kényelmesen elindultunk előbb elmített terület felfeldezésére. Azt érdemes tudni, hogy ez a fent említett látványosságokon kívül minden szempontból a mocsok területe. (és ezt most nem lehúzásként értem) Ahogy kiszálltunk a metróból az az igazi nagyvárosi mocskos utca hangulat nyomult az arcunkba. 100 árús és kétes külsejű fickó mászkál fel, s alá már a kijárat lépcsőjénél a mindenfele mocskos utcán. Drogos (vagy épp csak annak tűnő) arcok suhannak az ember mellett. Első gondolatra nem a legkedveltebb környékemmé vált ez a városrész. De azért ne ítéljünk első büdös lehelletre! :)

Úgy döntöttünk, hogy nem azonnal futunk fel a templomhoz, hanem előbb körbejárjuk eme nemes környéket. Meg is kerestük az erotika múzeumot a rakás szexshop és szexbár között. Itt tényleg lépten nyomon ilyen klubbok vannak (talán még jobb, hogy nappal voltunk, képzelem milyen lehet este). Az érdekesség, hogy mindegyik előtt áll egy szép hölgy, aki lazán csábítja a járókelőket egy kis akcióra. Még jó, hogy barántőmmel együtt voltam, mert így legalább nem támadtak le. A másik fura dolog, hogy ezeknek a bároknak/klubboknak a tulaja (vagy nemtom) kinn áll sokszor az ajtóban és mindig valammi írtó ronda fickó. Az "erotika bár-szakmában" csak rondafejű fasziknak van helye vagymi? Na mindegy...

Nem kellett sokat lófrálni és megtaláltuk az erotika múzeumot. Itt aztán volt minden ősrégi képektől kezdve, a szobrokon át, a modern fotókig. Az első 2 szint elég hagyományosnak minődült. Afrikai és indiai motívumok és ősi szexuális szobrok és képek. Kinai és japán festmények. Aztán francia bordélyok lányai és apró makettek bordély-kalandokról. Eddig elég érdekes és vicces is volt a téma. A fentebbi emeleteken már rendesen átcsaptunk a morbid és brutális témákba: kötözés, szado-mazó, szurreális és abszurd képek, eltorzított és mecsonkított nők rajzai. Hát itt már azért rendesen előbújt az undor belőlem, pedig azt nem könnyű elérni (ezt mindenki tudja, aki kicsit ismer). Főleg a mondern japán szexualitás volt a fő területe ezeknek az "alkotásokank". Ez már sok volt nekünk. Az más kérdés, hogy amúgy is elég fallikus volt az egésznek a hangulata. Én személy szerint több női motívumot és vaginát vártam, nem pedig farkak tömkelegét, még akár a nők füléből és lábából is. naszóval volt minden, ami csak egy perverz agyából kipattanhat, még állatos téma is.


Miután újra levegőhoz jutottunk A múzeum után elballagtunk a Moulin Rouge-hoz és csináltunk pár fotót. Majd írányba vettük a Sacré Coeur-t. Sok-sok-sok-sok-sok túristán kellett átvergődni magunkat és még nehezítésnek ott voltak a csuklókötözős fekák, akik (itt már rohadtul idegesítően) nyomultak, hogy tisztelnek ("Where are you from... Wait... I respect you..."), de úgy megkötözik a kezeden a karkötő madzagot, hogy fizetni fogsz! Alig lehetett lekaparni őket és ez nem csak a mi tapasztalatunk. Azért sikeresen felértünk a toppra és meg tudtuk nézni a templomot és a kilátást is. Még mise is volt bent szóval csöndbe kellett lenni és no fotó, ezért azzal a mozdulattal ki is fordultunk... Kint kellemes feeling fogadott minket jazz játszó banda formályában a templom oldalában. Ilyen is csak itt lehet Párizsban... tök állat! :)))) (és itt nem zavarják el őket, mint HUN földön meg ilyenek...) Nálunk is lehetne ilyen, akkor tuti többet járnék templomba! (és több túrista is jönne, költeni itt a pénzét, hehe :D ) Mivel Sacré Coeur-től nem volt messze a Dalí múzeum, oda is elballagtunk. A baj az, hogy nem volt ingyen ezért nem is mentünk be. (minden hónap első vasárnapján egyébként ingyen lehet bemenni egy rakat múzeumba, de ide sajna nem lehetett) Ezért lepihentünk és figyeltünk egy francia öreg hölgyet, ahogy ő figyeli a sok túristát az ő utcájában. Jó látni, hogy a helybéli franciák jó szemmel látják a külföldi népeket.

Innen rövidre akartuk vágni a délutánt. Kajálás majd jöhet a diadalív és utána haza. Persze ez rohadtul nem jött össze. Pestre emlékeztető kutyasz*ros sikátorok és szomogos utcák hálozzák be a Mountmarte-ot és mivel vasárnap volt szinte minden olcsóbb étterem zárva volt. Kerestünk egy értelmes buszt és inkább le is léptünk a Champs-Élysées felé. Igaz nagyon-nagyon éhesek voltunk, de a diadalív után már úgy is haza akatunk menni, szóval annyira nem volt értelme enni sem, mert volt otthon kaja. Kisebb kavarodás az alúljárók miatt és egy röpke záporral sikerült eljutni az emlékműhöz. Sajna pénzbe került a dolog (ez azért lényeges, mert barátnőm és szobatársa ingyen be tudtak menni), de nem akartam már kihagyni. Így csak egyedül rohantam fel a csogalépcsőn, hogy lássam a 6 kilóméteres sugárutat újra 19 év után. Itt is készült sok-sok fotó és egy videó, majd leléptem. Aztán erőnk fogytán hazaindultunk és egy jót kajáltunk smack tésztalevesből (tudom, hogy gagyi, de azért finom, hihi) és belemélyültünk az estébe. Megittuk a tiszteletbeli üveg bort és megnéztük a Horton Hears a Who c. anomációs filmet, ami a lányoknak nagyon tetszett (nekem is csak én már láttam hamarabb és most be is aludtam rajta... lol).