Mégsem kifejezett bulizás lett a péntekből.

Leragadtunk a "házibuliban", ahol alapoztunk. Nem is baj, mert nem egy olyan koncert volt, amit mindenféleképp látni akartam.

Jó volt új emberekkel megismerkedni és dumálni. Én egyébként is ezt mindig is fontosabbnak tartottam a buliknál. Egy jó szellemi táplálék értékesebb, mint egy szokványos buli a szokásos helyen.

Azon túl, hogy tök jót "gyilkosoztunk", aki ismeri ezt a játékot tudni fogja mire gondolok. Elég érdekes témákról is volt szó. Például, hogy mi a kreativitás? Van többféle? Vagy csak kreativitás létezik, ami többféle formában is megnyilatkozhat. Azaz, aki kreatív az mindenben kreatív és nem csak egy adott dologban. Nehéz összehasonlítani azt a fajta kreativitást, hogy valaki miként fest ahhoz, hogy egy másik ember pedig hogyan programoz. De ha jobban belegondolunk itt is vannak különbségek. De attól még mind a két személy kreatív.

Egy másik téma, ami már hajnalban tört elő belőlem az sokkal személyesebb volt. Újra átgondoltam a kapcsolatomat. Mivel messze vagyok attól, akit szeretek távolabbról is látom azt, amiben benne vagyunk. Persze az érzések és tapasztalatok sokfélék voltak, ezért az ember elfeledkezik a változásról. Sajnos hajlamosak vagyunk csak akkor mondani valakire azt, hogy megváltozott hogya teljesen kicserélték. A kicsi lépéseket, apró dolgokat nem.

Hosszú ideje ismerem a párom és tudom, hogy sokmindenen túl van és még sokminden vár rá. Én is elfelejtem, hogy nem könnyű változni. A régi dolgok mindig kényelmesebbek. Az aki képes kitartani az új és kétséges mellett, mert tudja, hogy az jobb lesz, az az igazán erős ember. Sokmindent a fejéhez vágtam és most is sokszor úgy gondolom, hogy ezek problémát okozhatnak és félek is ezek miatt. De ilyenkor alábecsülöm őt. Én látom kevesebbnek. Tudom, hogy képes mindarra, amit csak akar, és mivel nem minden sikerül még neki, pánikolok a fejemben, hogy sohasem fog. Ez a félelem élteti a kétséget és az aggodalmat. Tesz engem gyávává és kérdőjelezem meg a jövőnket.

Átgondoltam. Nem kell félnem. Bíznom kell.

Ha mindaz, amit a másik mond igaz. Akkor miért félek... feleslegesen. Én tudom mit akarok, ez már tiszta. Akkor semmi más dolgom nincs, minthogy kitartok a másik mellett és türelmes vagyok vele szemben. Kivárom, hogy levetkőzze saját szennyesét és megoldja problémáit. Mások helyett nem cselekedhetünk a saját életükben. Ez rajtuk áll. Mindenkinek saját magán.

Beth ezt most neked mondom: Szeretlek és bízom benned örökké!

Nebolah