Akkor jöjjön 3. és 4. nap. :)

3. nap, Péntek:

Tegnap azon túl, hogy a lányok délután órára mentek és netezhettem egy kicsit, kitűztük célul az Eiffel tornyot. Neki is vágtunk kb este 6-kor. Ez azt jelenti, hogy még plusz 1 óra utazás, főleg, hogy busszal mentünk, hogy lássak is valamit. Ez tényleg így is történt. Sok-sok helyet és épületet láttunk. Oda is értünk kb fél 8-ra. Igaz addigra 2 pillér is le volt már zárva, de mivel 10 körül megy le a nap úgy gondoltuk, hogy símán feljutunk. Úgy találtuk ki, hogy gyalog megyünk ameddig csak lehet, azaz a második emeletig, utána liftel fel a csúcsra. Szép tiszta ég és kellemes langyos idő. Szinte teljesen tökéletes volt minden, kivéve egy dolgot... Gyalog nem lehetett menni! ÁÁÁ! Ezt akartam direkt erre a napra b*zd meg!!! De, hogy ne legyek ennél alpáribb, inkább úgy döntöttünk, hogy majd másnap jövünk korábban, mivel 18.00-ig van lépcső. Inkább átmentünk szembe a Trocadéro-hoz, ahonnan profi a kilátás. Sajna a mentális üzenet és a beigért élmény is elmaradt, de csak másnapig.

Naszóval elmentünk inkább a Notre Dame-hoz megint enni, mivel a gyros-nál nincs jobb és olcsóbb. 10-11 küröl. Aztán hallgattunk utcazenész figrát, aki francia akcentussal énekelt slágereket, mobil-erősítőn gitárral és mikroonnal. Elég feelinges volt a Szajna partján. Aztán elmentünk frizbizni a Pompidou elé. Hihi. :)))

Aztán egykor hazaléptünk és gyorsan nyugovóra is tértünk, hogy másnap korán elinduljunk az Eiffel toronyhoz.

4. nap, Szombat:

Szánt szándékunk volt még délelőtt elkészülni és délben elindulni. Persze ez úgy jött össze, hogy fél 2-kor indultunk. Sebaj még teljesen időben voltunk. Most nem volt városnézés meg ilyenek, mivel ezt letudtuk tegnap, egyenest a torony volt a cél. Persze az ég borongós volt, nem úgy, mint tegnap, de egyébként minden gordülékenyen ment. Pikk-pakk kivártuk a sorunkat és felsétáltunk az első emeletre. Videokészítés és sok-sok kép kattingatása után jött a 2. emelet. Azt is letudtuk és már akartunk volna indulni a csúcsra, mikor közölték, hogy túl sokan vannak fent ezért várni kell 1 órát. Tyűha, de ez van. Ha már feljöttünk, mostmár a toppig meg sem állunk! ;) Nem is kellett csak fél óra és már haladt is a sor.

Fent is ment a kattingatás és nem volt nehéz körbejárni sem a 10 nm-nyi területet. De azért még a turizmusnak is kedvezzen a hely, még egy pezsgőbolt csak belefért a pirinyó szintbe. Igaz nem volt nyitva. Aki bátor és kitartó és felkeveredik ide, láthatja Eiffel bácsi szobrát, ahogy beszélget a dolgozószobájában. Szóval, ha már megunjuk a külvilágot lehet még itt találni 1-2 érdekes dolgot. Például mi jól elfoglaltuk magunkat közös fotókkal és megható ölelésekkel, ami mindenkinek a vágya. Ott lenni az Eiffel tornyon a másikkal és elcsattintani egy olyan csókot, mint a filmekben... LOL ;)  Bent is volt 1-2 érdekes rész (mivel itt is volt belső rész, ahol a liftekből lehetett ki-be szállni és külső terasz) például körbe van egy panoráma számozva az ablak alatt, amin ki van írva minden, ami látható a toronyból. Csak ha nagyon nehéz lenne kiszúrni. Hehe :) Ami érdekesebb, hogy minden ország zászlója ki van rakva a falra körbe mindegyik arra felé amerre van a fővárosa és, hogy milyen messze vannak km-ben. Persze, hogy Budapestet lefényképeztem.

Míg a feljutás, nézelődéssel együtt, kb 2 óra volt, addig le sacc negyed óra alatt lefutottuk, ha leszámítom a kígyózó sorbanállást a torony tetején. Lefelé mindig könnyebb. Mivel előző nap már kiélveztük a torony lábánál flangálást ezért, most kb 1 perc alatt leléptünk a színről. Elmentünk, hogy most kivételesen belvárosi vonattal menjünk el és ki hinné hova? A Notre Dame-hoz, na és mit venni? Gyrost! Ha, ki gondolta volna! :)))))

Aztán meglátogattuk a Louvre-t. Most nem mentem be, mint 8 évesen inkább csak a mellékhelyiséget teszteltem, elégedetten. Mikor kitévedtünk a óriási gúla alól sajna már tényleg elkezdett csöpörögni a szottyos eső. Előtte se volt tisztább az ég, de mindegy. Arrébb-császkáltunk a bokrok és kisdiadalív felé, ami pont a Louvre előtt van. Ekkor már erőteljesen 8 felé járt az idő és kezdtünk ténylegesen fáradtak lenni. Nem is tétováztunk sokáig és hazaindultunk. Mára elég ennyi gondoltuk. De azért elnyomultunk a metróvégállónál lévő plázába. Vettünk hőn áhított jégkrémet, ami csalódásomra, kávés volt és nem igazi karamellás, szóval megszívtam, de sebaj. Gondolkoztunk filmezésen is ott, de mivel az én francia tudásom kissé gyenge (nincs ;) na jó, 1-2 szó), ezért az otthoni filmezés mellett döntöttünk. Egyébként is, biztos jó filmet nézni 6-8 euróért? Hmm...

No és csak egy teljes nap maradt, itt a kultúra és művészet és croissant és flanciák hazájában. Na majd meglássuk.

üdvicsek messziföldről

Nebolah