2. nap után.

Tegnap sikeresen lejártuk a lábunkat. Elmentünk a Notre Dame-hoz. Persze, amikor kijöttünk a metróból a városházánál, ami pár utcára van, elkezdett zuhogni az eső. Rövid lamentálás után, és enyhe cipőázással, úgy dönöttünk eltününk mi is az utcáról és bementünk a városházában lévő tengerész kiállításra. Az legalább ingyenes, nem mint egy kávézó.

Megnéztük a kiállítást, amihez nem sok közünk volt, de legalább láttuk az épületet belülről, ami nagyon szép. Egyébként az is érdekes, hogy a városháza előtt télen korcsolyapályát szoktak csinálni. Szerintünk ez tök jó ötlet. A fiatalok ott nyomulnak és jól érzik magukat és közben gyönyörködhetnek az épületben.

Az eső el is állt és mentünk is a Notre Dame felé. Elég felhős maradt az ég az egész napra, de legalább nem volt hideg. Kellemes idő volt utána. Csináltunk egy rakat képet mindenről. Kivülről templom, belülről templom. Hosszú exponálásos plafonkép a mi fejünkkel, meg ilyen malacságok. Elvoltunk. Utána a latin negyedet néztük meg, ami nem egy nagy terület, de sok kis sikátor kering és benne mindenhol gyros árúsok és egyéb csecsebecsések. Érdekes rész.

És persze a gyros-t nem lehetett kihagyni! :))) Aztán dumáltunk egyet a kajálás közben a Szajna partján és akkor már elő-előbújt a nap is a felhők közül. Aztán elsétáltunk a Pompidou központoz. Ez egy modern művészeti placc. Nagy futurisztikus épület, sok csővel és szinekkel és hatalmas üvegablakokkal. Mikor bent voltunk épp volt egy performance is, ami tök érdekes volt. Egyzserre csak zene és 8 emberke rángatózik egy nagy pókszobor körül. Nesze neked Párizs! Király! Mellette van a vicces szökőkút, ahol ilyen furi szobrok és gépek locsolják a vizet. A legfurcsább az a templom, ami pont mellette van ennek a kútnak, ahogy a modern és ó építmények egymásmellett vannak. A legdurvább az emberek. Mindenhol, mindenféle. Az úgymond sznoboktól kezdve a pórnépig, vagy a modern emosokig. Mindenféle figura megfordul mindenhol. A legérdekesebb, hogy senki nem lepődik meg semmin. Teljesen természetes, hogy sokfélék az emberek. Ez egyfajta nyugalmat is ad a örök zsibongó városnak. Azért mikor visszatértünk a Szajnához lefényképeztem egy tipik francia öreg hölgyet, aki képeket árul a parton. (Majd ha itt lesz a kép akkor tiszta lesz, hogy mire célzok.) Azt hosszá kell tennem, hogy 1-2 buszút kellett mindehhez a procedúrához. Párizs az tényleg nagyváros. 20 perc és akkor még uganott vagy busszal is. LOL. :))))

Aztán megnéztük a nagy kőfej szobrot is naplementekor és sétáltunk még egy rakást a környéken. Estére meg akartuk nézni a salsa-táncosokat, de most nem volt ilyen esemény. :( ezért is döntöttünk úgy, hogy akkor elég is volt mára a téma, mivel 10-11 körül már nem volt kedvünk valami városonkeresztüli kalandozáshoz. Azért így sem volt könnyű visszatalálni. Metróval is átszállással jutunk haza 40 perc alatt, szóval a Norte Dame-tól (Mivel oda mentünk vissza táncosokat nézni) ahonnan pont nem indul metró még érdekesebb volt. Sebaj, rövid törpengés ;) után kitaláltuk a megfelelő utat. Elkavartunk a központi nagy metrócsomópontba, ami tök zura, mert hatalmas és van benne vízszintes mozgólépcső, mert különben 15 perc csak az egyik végéből a másikba jutás kb. Aztán 1-es metró és utána 8-as. Kb 12 megálló és vissza is tértünk a "paneldzsungelbe" ahol laknak az emberek (mert persze a belváros az nem azért van, hehe). Szóval lazán elrepült a nap és még csak 3 dolgot láttam. De ez most nem is a végignézésről szól. Inkább csak belepillantok a párizsi életbe, amit 8 évesen már megtettem, de akkor nem nagyon hatott meg.

Mára vár a nagy torony és környéke. Eiffel bácsi alkotmányát, már 19 éve is megcsodáltam, és mit meg nem adtam volna, hogy ne csak a lábánál. De sajna nem jött össze. Most itt a lehetőség és ki nem hagyom, hogy a legtetejéről fotózzam szét az agyamat. Aztán még ott a diadalív és egyéb nyalámságok. Érdekes, hogy ennyire vonz most ez a dolog. De lehet, hogy ez ilyen turista láz. :)

De sokkal jobban érzem már magam és mivel lazán veszem ezért nincs is para. Persze a rakás feka az elég érdekes, meg azért vannak elég érdekes népek erre is. Elég más feeling van. 40-50-es puccos nők a metrón. Otthon ez elképzelhetetlen, de itt tök természetes. Annyira jó érzés, hogy egy sznob városban kevésbé sznobok az emberek. (persze ez csak puszta következtetés). Mindenhol vannak jófejek és rosszarcok. Ezen nem kell pörögni.

Ezt is megéltem... :)

üdv Nebolah