"Nagyon sok dolog van az életben,
bármivel elütheted az időt!"

magamtól

Szépjóhajnalt mindenkinek!

Arra gondoltam képernyőre vetem, ama állításimat, persze csak röviden, amiket az életről gondolok. Persze ez sem véletlenül jutott az eszembe. Épp most kb 30 perece (direkte írtam így :)) jöttem rá, hogy jó helyen vagyok a világban. Végre az életemben először tökéletesen a saját életem középpontjában éreztem magam. Nemtom, hogy másoknak volt-e már ilyen felismerésük, nekem most volt fél órája sacc. (pontyos idő: 2.49, itten hungarijjában)

Sokat gondolkoztam régebben, hogy mi is lehet az élet értelme. Arra jutottam, hogy egyetlen dolog és az a boldogság. De ez itt egy nagyon-nagyon szújjektív (tom ;)) dolog. Mert, hogy én mitől érzem magam vagy épp egy kínai srác Sanghai utcáin vagy Sara nénike a préri közepén a verandán, szerintem eléggé különbözik. De egy dolog az tuti, mindannyian egyfajta boldogságnak neveznénk azt, amit keresünk. Szóval ez lehet a cél.

DE szerintem, ami érdekesebb az az OK! és most nem fogok belemenni részletesen, de valami olyasmi, hogy a dolgok egészen az atomoktól, vagy akár mégkisebb quantumoktól kezdve, folyamatosan az egyesülésre és egy új közös valami létrehozásán "dolgoztak". Persze ez sem jó kifejezés, de azért érthető. A dolgok a nagy semmiben vonzák egymást és így alkotják meg az újabb és újabb formákat. Először szervetlen majd szerves létben. Persze a folyamat most is zajlik és azt látom, hogy most egyfajta spirituális egyesülés van kibontakozóban.

Eddig még soha nem hallottam ennyi embertől, hogy legyünk jobbak, egészségesebbek, sikeresebbek és ne adjuk fel. Még Uri Geller is ilyet nyomott a tv-ben. Persze ez leket klisé is, de engem annyira nem zavar. Még ha az is akkor is jó gondolat. Igaz ha mindenki ezt nyomja orrba szájba, akkor gyorsan megutájuk, szóval csak módjával emberek! :))))

Ami a legfontosabb, hogy összegezzem eme elmefutattás valamilyen egységét vagy mondandóját az az, hogy mindenkinek meg kell találnia azt, ami tényleg boldoggá teszi. ne féljen kipróbálni bármit, mert lehet, hogy épp az az, amire szüksége van. Lehet, hogy nem egészséges vagy teljesen elfogadott, de ha hajt a vágy akkor nem biztos, hogy mindig ellen kell álni. (aki most valami rosszra gondol annak azt üzenem, hogy létezik természet rendje és ha nem tetszik akkor annyit mondok, hogy aki hülye haljon meg és passz)

Én nekem is a magam bőrén kellett megélnem, hogy tudok élni is és nem csak vegetálni oothon a gép előtt. Persze még mindig van min változtatni, dehát előttem az élet. Csiszolgathatom az élet-gyémántomat ameddig csak akarom. Ez a szép benne, sosincs vége és mindig egy kicsit szebb és másabb lesz. Megújul és mégtöbb oldala lesz. És ha valaki parázna: Egyébként meg ki mondta, hogy csak egyszer elünk?

Nos valami ilyesmi volt most bennem és most kijött.

Le is fekszem...

pá